Egyre kevésbé lesznek spánielszerűek következő fajták, habár inkább ezekből a típusokból kerülnek ki a ma is "spánielként használt" vadászkutyák.
2: Springer típusú spánielek
Régóta használt vadászkutyák, a cocker spánielekkel rokon fajták, de annál nagyobb, elegánsabb felépítésűek. Az Angol springer spániel (képen) kevésbé népszerű, mint a cocker, ennek ellenére ezt a fajtát is inkább családi kutyaként tartják manapság. Tulajdonképpen az eredeti spániel legkevésbé megváltozott leszármazottja, közvetlen ősének a már kihalt Norfolk spániel tekinthető. Feladata - kajtatóebként - a vad megkeresése és felzavarása volt, innen a "springer" név, ugyanis a vadat "ugrásra" kellett késztetni. Agarakkal, vérebekkel együtt is gyakran használták. Feladatai közé tartozott még a lelőtt vad apportírozása, vagyis vadászhoz való visszavitele is. 1570-ben tesznek először említést róla, mint Springer spániel. Az FCI az angolon kívül még 2 springer típusú spánielt ismer el, egyikük a szintén brit fajta Welsh springer spániel. Szinte mindenben hasonló angol rokonához, kicsit alacsonyabb fajta, feje "kopósabb", kevésbé hasonlít a cockerhez. A harmadik fajta a Breton spániel, mely a francia Bretagne félszigetről származik. Tulajdonképpen a breton és a brit nép sem áll túl messze egymástól... Természetesen a fent említett fajtákhoz nagyon hasonlít, a feje szélesebb, szőre rövidebb és a lábai hosszabbak. Azon ritka testfelépítésű kutyákhoz tartozik, akik magasabbak, mint hosszabbak. Ezek a hosszú lábak kölyökszerűvé teszik felnőtt korában is. Kedves kutyák, ugyanakkor kissé makacsak, önfejűek, de természetesen, mint minden kutyánál, következetes neveléssel ez is kiküszöbölhető. Gyerekekkel jól kijönnek, szeretik a mozgást, de a napi séták elegendőek számukra.
3: Nehéz spánielek
Önkényes csoportosításom ezen részébe két fajta tartozik. A Sussex spániel, mely szintén hasonlít a Cocker spánielre, ám annál alacsonyabb, "bassettesebb", nehezebb testfelépítésű. Látszik rajta, hogy a vérebek is az ősei közé tartoznak. Bár inkább csak közvetve, mivel a fajta a Clumber spánielből (képen) vált ki, amelyet közvetlenül a vérebekből alakítottak ki. A Sussex spánielt sokáig csak a Clumber egyik változatának tekintették, először J. Fuller Sussex megyéből kezdte el őket külön tenyészteni. Már 1847-ben önálló fajtaként létezett, a mai napig nem ért el magas népszerűséget. Még nála is "nehezebb" fajta a Clumber spániel. Nevét a Clumber kastélyról kapta, ahol Newcastle hercege először hozott létre egy tenyészetet. Valószínűleg a Basset hound-dal való keresztezésnek köszöhetik mai formájukat. Leginkább fácánokra és kacsákra vadásztak vele, szép komótosan. A herceg már nem a megélhetés miatt, hanem csak kedvtelésből vadászott, így nem feltétlenül volt szüksége arra, hogy a gyors kutyái után rohangásszon. Ment a clumberjei után, aztán ha valamit fölzavartak, lelőtte.
