A most követező ölebekről már szinte mindről írtam, ezért ez a poszt tele lesz ugróhivatkozásokkal. Ugyanolyan mélységben ugyanis nem akarom még egyszer ugyanazt leírni, majd úgy is szentelek minden egyes fajtának egy külön posztot. Ha mellesleg szeretnétek, hogy írjak egy kutyafajtáról, nyugodtan kommenteljétek be, és majd írok róla.

6. Kis távol-keleti ölebek 

A "maradék" társasági kutyák közül a kis távolkeleti fajtákról az elsők között írtam, a poszt egyébként a palotapincsi elnevezés körül kialakult félreértéseket volt hivatott eloszlatni. De azért itt egy kép egy Tibeti spánielről, amit e legtöbben palotapincsinek neveznek. Ebben kicsit eltérek az FCI besorolástól, mert a Tibeti spánielt ide sorolom, nem pedig a tibeti ölebek közé.

7. Törpespánielek

A törpespánielekről a spánielek sorozatban írtam nemrég, ott egy Cavalier King Charles spániel képe van fönt, ami a Brit törpespánielek közé tartozik, ezért ezen a képen egy Kontitnentális törpespániel, pontosabban egy Papillonn látható.

8. Kis dogszerű kutyák

A kis dogszerű kutyák csoportjáról is volt már szó a molosszusok részben. Most azonban nem egy Francia bulldog, hanem egy Angol van a képen.

 9. Kromfohrländer

A Kromfohrlander az egyetlen fajta ebben a blokkban, amiről még nem írtam. A legfiatalabb német kutyafajták egyike, 1955-ben ismerték el nemzetközileg is fajtaként. Az első tenyésztő, Ilse von Schliefenbaum a németországi Nordrhein-Westfalen szövetségi államban egy kis faluban lakott nem messze egy helytől, melyet "krumme Furche"-nak neveztek, ez azonban a helyi tájszólásban "Krom fohr"-ként hangzott. Az ősök a Drótszőrű foxterrier és a Nagy Vendéen-i griffon voltak. Érdekes, hogy noha mindkét faja, amiből kialakították, igazi vadászkutya, a Kromfohrländer mégis csak enyhe vadászösztönnel rendelkezik. Simaszőrű változatban is tenyésztik, ennek a típusnak félhosszú, selymes szőre van, vagy pedig rövid, valamint a drótszőrű változatbó is van rövid és hosszúszőrű.

A fentiekből is látszik, hogy a legtöbb társasági kutyának valaha volt "rendes mestersége is", csak későb, ahogy ezekben a munkakörökben már nem vették annyira hasznukat, egyre inkább megtalálták az utat a gazdájuk szívéhez, így kedvtelésből tartott fajtákká váltak. Nem mintha manapság nem az összes fajtát csak kedvencként tartanánk, de ők "hivatalosan" is ölebek.