Mint már írtam, a Német juhászkutya az egyik legnépszerűbb fajta. Már jó ideje nagyon népszerű, ezért (mint minden elterjedt dolognál) különféle változatai alakultak ki. Hosszú képgalériánk következik. Olyan hosszú, hogy csak három posztba fér bele.

"Hivatalos" német juhászkutya, nyugat-német "show" vonal, a legnépszerűbb típus, valószínűleg azért, mert ez a kinézet áll legközelebb a standard-hoz.

Kiállításokon, munkakutyaként és kedvencként is nagyon népszerű. Hátránya a gyenge hátsó lábak, és az ebből fakadó gyakori csípőízületi diszplázia.
 Inkább a fekete-cser színváltozat a gyakori.

Német munka-vonal, valamint belga és holland típus. Leginkább őrző-védő és mentőkutyáknak használják. A fenti típushoz nagyon hasonló felépítésű, csupán feje és szőrminősége (hivatalosan) kevésbé elegáns.

Leginkább a fekete és az ordas színváltozat a gyakori, de vannak fekete-cser egyedek is természetesen.

Természetük hevesebb, mint a küllemre tenyésztett rokonaiknál.

Kelet-német típus. A Második Világháború után a "vasfüggöny mögötti" megmaradt egyedekből tenyésztették ki őket. Ezeknek a kutyáknak a régi kiállítási és munka vonalból is van a génjeikben.

Erősebb felépításűek, nyugodt temperamentumúak, viszont szeretnek ugatni, és némelyik egyed hajlamosabb az élességre.

Néhány tenyésztő szeretné megtartani a tiszta DDR vonalat, azonban inkább az a tnedencia, hogy beleolvadnak a német munkavonalba, és ott érnek el sikereket.

Csehszlovák típus. Állami munkakutyaként tenyésztették a régi Csehszlovákiában.

Eredetileg a kelet-német típusból származnak, onnan tenyésztették őket tovább.

Szintét a német munka vonalba olvadnak be, sikeresen.

Amerikai show vonal. A hetvenes évek óta ez a legelterjedtebb típus az Egyesült Államokban. Tulajdonképpen egy nagyon sikeres kiállítási kutyától származnak, GV Lance of Franjo-tól.

leginkább az AKC kiállításokon jelennek meg, mert ott nem szükséges munkavizsga a győztes cím megszerzéséhez.

Az európai típusoknál hosszabb a törzsük, könnyebb a felépítésük, és kevésbé mutatják a terelő illetve őrző-védő ösztönt.

Régi amerikai show típus. Jobban hasonlít még a német vonalra, de a modern amerikai típus megjelenésével ez a vérvonal gyakorlatilag kihalt.

A hetvenes évek előtt még Németországban nem különült el a munka és a kiállítási vonal, azok a kutyák még nagyobb hasonlóságot mutattak a ehhez a típushoz.

Kiállítási, és munkakutyaként is megállták a helyüket.

Brit vonal. Ezek a kutyák még a háború előtt német import német juhászkutyák leszármazottai.

Erős csontozatúak, hosszabb testűek és nyugodtabbak, mint német társaik.

Rendőrkutyaként használják őket, valamint az angol szigorú karantén-előírásai miatt gyakorlatilag a kiállításokon és a munkaversenyeken is "helyettesítik" a kontinentális típusokat.

"Vegyes típus".  Álatlában az emerikai és a német vérvonalak kever(ed)ése.

Küllemében egyik típusra sem hasonlít.

Jellemét tekintve is mentes túlzásoktól, kiválóan alkalmas kedvencnek, mert sem az amerikai típus idegi gyengeségét, sem a német vonal szigorúságát nem örökölte.

Bírótól függ, de kiállításokon is érhetnek el címeket akár.

 Svájci fehér juhászkutya. Mint a legtöbb kutyafajtánál, a németjuhásznál is domináns a fehér szín, azonban a standard szerint ezek a kiskutyák nem törzskönyvezhetők. Nem pigmenthiányosak, fekete a bőrük, sötét a szemük.

A fehér szín szerelmesei próbálták elfogadtatni ezt a változatot, sikertelenül, így végül külön fajtaként kezdték el tenyészteni.

Az FCI előzetesen már elismerte. Vakvezető kutyaként, kedvencként tartják.

Ennyit mára :)