Biztos mindenki látott már valamilyen méretű vagy színű snauzert. Ezek a mokány, drótszőrű, szakállas ebek garantáltan magukra vonzzák a tekintetet.

Az eredetileg Dél-Németországban kialakult tanyasi kutyának 3 méretváltozata (óriás, közép, miniatűr) és alapvetően két színváltozata van (fekete és só-bors), de a miniatűr méret létezik még fekete-ezüst és tiszta fehér színben is. 

Alapvetően a középschnauzer volt a másik kettő őse, ezeket a kutyákat a tanyas és majorsági udvarokban, istállókban használták, mert különösen élvezi a lovak társaságát és a rágcsálók kiirtását. Ezért is hívták eleinte Rattler-nek, azaz patkányfogónak. 1882-ben württenbergben kezdték el nemesíteni a fajtát, ekkor a dús szakállra és szőrzetre, valamint szürke szín megszilárdítására törekedtek leginkább, de előfordultak akkor még fakóvörös egyedek is.

Az óriás schnauzer ősei között csak az egyik a közép schnauzer, a többi között valószínűleg vannak uszkárok, német dogok, flandriai bouviere-k és egyéb bajor paraszt- és mészároskutyák. Hármuk közül az óriás schnauzert tartják még ma is munkakutyának, rettenthetetlen ámde megfontolt karaktere alkalmassá teszi rendőr- illetve katasztrófakutyának.

A közép és miiniatűr schnauzerek leginkább kedvencként vannak tartva, ez is lehet az oka, hogy a miniatűr változat két másik színben is elfogadott. Ez a legkisebb változat szinte teljes mértékben a közép schnauzerből alakult ki, ezen kívül egyéb kisméretű terrierek és majompincsek is szerpet játszhattak.

Mindhárom típus rámenős, terrieres vérmérsékletű, jól tanítható játékra mindig kész fajta. Sokmindenben hasonlít a dobermannra, de annál véleményem szerint egy fokkal könnyebben nevelhető. Betegségekre nem hajlamos, viszont szálkás szőrét rendszeresen ápolni (trimmelni) kell.