Az azawakh, avagy az afrikai agár, az "anorexiás" kutya, az ebek kifutómodellje, a kutyák etiópja. Mellesleg tényleg Afrikából származik, csak egy kicsit nyugatabbról.

 Az Azawakh Nigéria területéről származik, nevét az ott található Azawakh-völgyről kapta. Már ősidők óta a dél-szaharai nomádok kutyája volt, és az 1970-es években jelent meg Európában. A tuaregek nyelvén a kutyák neve idii n'illeli, ami körülbelül annyit tesz, hogy "a szabad nép kutyája". Az azawakhokat nagy becsben tartották, a gazdáijukkal és annak családjával egy sátorban alhattak, és annak szinte teljes jogú tagjai voltak. Valószínűleg így őrző-védő feladatokat is elláttak, azaz védelmezték a sátrat a betolakodóktól. Együtt vándoroltak és vadásztak a beduinokkal, azaz tényleg a ma elképzelhető legszabadabb nép hasonlóan szabad kutyái voltak.

Azonban az Azawakh elsősorban szenvedélyes vadász, szemmel követi a vadat csakúgy, mint a legtöbb agár. Kinézetében legközelebb a Salukihoz, azaz a perzsa agárhoz és a Sloughi-hoz, az arab agárhoz áll, de azoknál ha lehet még egy fokkal szikárabb, és a teste is kicsivel rövidebb, ami még erőteljesebb és kitartóbb futást tesz számára lehetővé. Természetesen a legtöbb agárhoz hasonlóan arisztokratikus megjelenésű, azonban szerintem nagyon látszik rajta az az "ősi erő", ami a tuareg embereket is jellemzi, akik a Szahara végtelenségében és szabadságában élik le az életüket.

Noha nagyon vékonyak, és törkényenek tűnnek, az Azawakhok hihetetlenül szívós, kitartó állatok. Ritkán sérülnek meg, és azokból is gyorsan fölépülnek. Nem véletlen ez, hiszen a tuaregek mellett tényleg csak a legéletképesebb egyedek maradhattak életben, akiknek a tevekaravánokkal kellett tartani az ütemet, és az antilopokat kellett utolérniük a vadászat során. A családjához ragaszkodó a jellemük, de az idegenekkel szemben tartózkodóak. Más kutyákkal, ha kellően vannak szocializálva, jól kijönnek, a fajtársaikkal különösen barátságosak.

Mint már említettem, nem csak vadászat során, de őrző-védő munkára is alkalmazták őket, manapság is gyakran látni letelepedett nomádok falvaiban a házak tetején szunyókálni őket. Amikor veszély közeledik, a kutyák csapatba verődve igyekeznek elhárítani azt.

Az Azawakhok nem alkalmasak lakásban tartásra, de még a városban sem igazán. Az ő lételemük a szabadság, a végtelen tér, ezért tényleg csak az tartson ilyen kutyát, aki nem csupán a mozgást, de a távoli látóhatárt is biztosítani tudja neki.