Ebenci Klopédia

Kutyák a világ minden tájáról, fajták, sportok, mert kutya nélkül lehet élni, de minek. UPDATE: egy EP gyakornok 5 hónapja Brüsszelben

innen jöttök ti

Friss hús

  • Józsefné Nelli Bajj: Üdvözlök minden kutya tulajdonost,két kutyánk van, fehér lány és egy fekete fiú törpe uszkárok.mos... (2013.01.18. 17:48) Kutyanevelés - első napok az új otthonban
  • konaking: nekem is van, és nem bántam meg, csodálatos fajta. (2012.12.28. 08:40) Mudi (FCI: 238)
  • tandy96: Nagyon jó :) (2012.04.09. 10:46) Németjuhász rokonság I.
  • FeP: Nekem is amstaffom van, és borzasztóan szeretem. Hihetetlen mozgásigénye van, állandóan megy, kere... (2011.10.31. 16:23) Pitbull?
  • Woockie: @hatláb: mielott atnyergelsz, szerintem erdemes megismerned oket. :) az biztos, hogy nem problemam... (2010.12.04. 02:23) Csehszlovák Farkaseb (FCI: 332)

Öreg kutya, nem vén kutya

Iratkozz föl!

Az Illatos út

2010.04.21. 11:14 :: hatláb

Egyik kedves barátom, Treen írása következik, az örökbefogadásról, a menhelyi kutyákról és magáról a kutyatartásról, olvassátok figyelmesen :)

"Az Illatos út az emberek szemében menhely. Pedig egyáltalán nem az! Az egy sintértelep. Oda viszik be a Budapestről befogott ebeket, vagy azokat akiket találtak, és még a lelketlen gazdák is leadhatják ott az ebüket. Ez a hely az emberi börtönökkel egyenértékű. Egy kis képzeletet kérek a következőhöz...
Íme:
Egy kutya vagy, és van egy gazdád. Szereted őt, és ő is szeret téged. Így éltek boldogan X ideig. Igenám, de egyik nap a gazdád sétálás közben holtan esik össze szívroham következtében. Te nem tudod mi van, elveszett vagy a gazdád nélkül. Idegen emberek jönnek hozzád, és tanakodnak mit csináljanak veled. Te mindegyikkel meg akarod értetni, hogy tudnod kell mi van a gazdiddal, mert ő neki már csak a hűlt helyét szagolod... (Elvitték már a holttestet). Nem érted mit mondanak az emberek, csak érzed, hogy izgatottak. Az idő gyorsan telik, de neked nagyon lassan vánszorog... Egy idegen házba kerülsz, kitetsznek a kertbe. Minden idegen, neked a lelki szemeid előtt szeretett gazdád lebeg. Estére az idő hidegre fordul, te találsz egy kutyaházat, és behúzodsz, érzed még a régi őslakosnak a szagmaradványait, megtudod, hogy egy öreg kan volt az. Beleremegsz a gondolatba...hiszen érzed, hogy ő nem egy barátságos ebzet volt. A szíved hevesen zakatol, behunyod a szemed, aludni próbálsz. Mikor nagy nehezen elaludtál, már pittymallott és kijött a házból a nő akihez kerültél. Valamit magyaráz neked,és megsimogat. Jólesik neked, és kéred, hogy még-még! Ad neked enni és inni. Hirtelen csöngetnek, odafordítod a fejed. Két pasi jön be a kertbe, egyiküknél sintérbot. Odajönnek hozzád, és beakasztják a nyakadra. Elvonszolnak, te nem akarsz velük menni! Betesznek a kocsiba, ahol vannak még más kutyák is. Félsz, rettegsz, nem tudod mi vár rád. A furgon zötykölődése felrázza benned az ételt, ezért egy kiadósat hánysz. Az alattad lévő ketrecben lévő kutya reklamál neked amiért befolyt a ketrecén a produktumod. Nem törődsz vele, igyekszel nem elesni, úgy imbolyogsz a kanyarok miatt amit a kocsi levág. Egy végtelennek tűnő idő után megálltok. A pasasok kivesznek benneteket. Szokod a fényt újra, de a fény mellé keserves dolgok is csatlakoznak...kutyaugatás,-sírás, émelyítő szagok, orvosi rendelő szaga... Reszketni kezdesz.
-Nézd már ezt az öreget, hogy remeg! Na, gyerünk, tegyük be ebbe a kennelbe!

Betettek egy kicsi téglalap alakú helyre, melletted kutyák ugatnak, üvöltenek. Hirtelen azt hiszed ez egy rossz álom. Vacsoraidő van, kapsz a zörgő-lapos tálkádba száraztápot, a másikba vizet. Nem vagy se éhes, se szomjas. A baloldali kenneltársad folyamatosan ugat, hogy ki akar innen jönni, eresszék ki! A másik kennelben halk sóhajokat hallasz. Hova kerültem?-teszed fel a kérdést... Este nem tudsz aludni a folyamatos hangzavar miatt. Másnap emberek jönnek, nem sok de megállnak a ketreced előtt.
-Milyen aranyos öreg kutyus!
-Tegnap hozták be, a gazdája meghalt.-mondja egy gondozó.
-Oh, szegényke! Olyan szomorúan néz!

Eközben a baloldali kennelben a folyton ugató kutya hallom amint mancsol és nyaldossa az orrát. A másik kennelből a sóhajtás elmúlt, nem hallatszik semmi.
-Elnézést, a másik kennel miért üres?
-Ott volt egy kutya, de az éjszaka folyamán meghalt.
-Jaj, istenem! Ez szörnyű!

-Hölgyem, válasszon, hogy melyik kutyát akarja! Csak vigyen egyet!
A nő néz, hol rád, hol a másik németjuhász-formára. Az mindent bevet, hogy őt vigye el, még ugat is, azt mondja: Engem, engem válassz!!!
Te csak némán nézel rá, szemedben a szomorúsággal. Végül a nő választ:
-Ezt az öreg kutyust kérem. Annyira megindító a sorsa!
-Rendben!-mondja a gondozó, bejön hozzád. Bizalmatlanul morogsz és vicsorogsz kicsit.
-Jól van kisöreg, nyugi...-mondja a gondozó neked. Lassan-lassan lenyugszol. A nyakörvedre rácsatol egy pórázt, majd megrántja:
-Gyere!-te nehézkesen kitámolyogsz vele. A nő leguggol hozzád és megsimogat. Jólesik neked ez, és csóválni kezded a farkad, majd megnyalod a kezét. Végre van megint gazdád!

 

Az Illatos útról bárki vihet kutyát, még a csövesek is. Rendszeresen az történik, hogy kivisznek onnan kutyákat, majd velük koldulnak. Az állatok egy kis hányada ivartalanítottan kerül ki. A fajtatisztákért mindig nagyobb a sor, mint az egyszerű keverék ebekért. Sajnos sok kutya lelkileg nagyon megsínyli a telepen töltött X időt, és ettől a teste is megbetegszik. A Telepen működik állatorvosi szoba, és kezelnek is kutyákat, egy kutya elvitele 2010-ben 2500 Ft.

 

Kvintasz írt arról milyen érzés kutyatulajdonosnak lenni:

"Számomra a kutya nem egy fellángolás. Két-három éves korom óta kutyák vesznek körül. Három éves lehettem, amikor egy vadásztól kapott a család egy foxterriert. Kölyök volt és gyakorlatilag együtt nőttünk fel. Egyszer beleugrott valami mély vízbe és én utánaugrottam, hogy meg ne fulladjon. Persze a kutya tudott úszni, míg én négy éves létemre nem. :-) A nővérem vette észre, hogy mi történt és bár ő sem tudott úszni, utánam ugrott és kimentett. Ő azóta sem tud úszni, szóval ez kész csoda volt. :-D

Két-három kutya mindig volt otthon és nagyon sok időt töltöttem velük ugyanis a két nővérem nem adott elegendő és számomra kielégítő szociális környezetet. :-)

Aztán elköltöztem otthonról és azóta szomjazom a kutya társaságot. Hogy mi az amit egy kutya meg tud adni az emberrel ellentétben? Feltétel nélküli szeretet, hűség és őszinteség. Két ember kapcsolatában szinte mindig van valami hamisság. Legalábbis én így vettem észre.

 

Sokszor ábrándoztam azon, hogy szerzek egy kutyát és végiggondolva mindig a menhely jutott eszembe, mint forrás. Nem érdekel, hogy egy kutya fajtiszta-e vagy sem, szóval nem zavar egyáltalán, hogy keverék a legtöbb menhelyi kutyus. Sok kutya van rossz körülmények között és teljesen fölöslegesnek tartom, hogy olyan kutyát hozzak haza, amelyikre ezer gazda vár. Szép dolog a menhelytől, hogy gondozza a kutyákat, de sajnos az ő lehetőségeik is végesek. Azzal, hogy menhelyi kutyát hozok ki három célt elégítek ki. Elsősorban, hogy lesz kutyám, másodsorban egy kirekesztett kutyának adok lehetőséget a falkában éléshez, harmadsorban pedig segítem a menhelyeseket.

Az, hogy melyik menhelyről hozom el, az nem érdekelt. Úgy véltem egyforma mind. Most már tudom, hogy ez nem igaz, de utólag már nem számít. Ha most kellene választanom, akkor a legpocsékabb menhelyt választanám, hogy a rosszabb körülményekből mentsek ki kutyát.

 

A kiválasztásnál szempont volt, hogy fiatal legyen, szuka és maximum középméretű, hisz lakásban lesz tartva. A fiatalság azért fontos, hogy jobban hozzám nőjön :-), míg a nem kérdése azért, mert kan szerintem mindent lepisil. :-) Végigjártuk a menhelyet végigvizsgálgatva a kutyákat és Puliszka kérte leglátványosabban, hogy vigyem magammal. Persze mikor a karomba került, menekülőre fogta és jól összekarmolt. :-) De aztán minden rendben volt. A kocsiban hazafelé már aludt. Otthon azonnal séta a környéken, hogy szükségleteit kielégítse mielőtt a lakásba kerül. Próbáltam rendszeresíteni a sétákat és sikerült is fix időben levinni naponta háromszor. Azt hiszem ennek és Puliszka alkalmazkodóképességének köszönhető, hogy hipp-hopp szobatiszta lett. Persze előfordul, hogy bepisil néha (egy-két hónapban egyszer), de annak mindig megvan az oka.

 

A menhely azzal a feltétellel adta ide Puliszkát, hogy ivartalaníttatom, így mára már nem nemzőképes, de ez semmit sem változtatott rajta. Ugyanolyan fürge és életvidám, mint volt. Nincs a lakótelepen még egy olyan hatalmas vitalitással rendelkező kutya, mint ő!!! :-) Ennek ellenére a lakásban semmi rosszat nem csinál. Valahogy tudja, hogy nem szabad. Fekszik a helyén vagy az orrát a vádlimhoz nyomva követ mindenhová! :-)

 

Bár nem gondoltam, hogy máshogy lesz, nem bántam meg, hogy menhelyről hoztam kutyát. Kicsit úgy érzem, hogy aki csak fajtiszta kutyát akar, az divatból cselekszik és a kutya csak mint kellék játszik szerepet az életében. Persze ez durva általánosítás, nyilván vannak kivételek. Számomra a legfontosabb a kutyában az, hogy kutya legyen! :-D"

 

A kutya nem játékszer, csak akkor fogadjunk be egy "hajléktalan" kutyát, ha van időnk és pénzünk tisztességesen a gondját viselni amíg el nem jön az utolsó órája!"

 

1 komment

Címkék: örökbefogadás menhely erkölcsök keverék

A bejegyzés trackback címe:

http://ebenci.blog.hu/api/trackback/id/tr141939434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

A fajtiszta kérdéshez szólnék.
Én a fajtiszta kutyákat kedvelem. Nem is azért, mert jól néznek ki - sokszor nem és a keverékek meg bombajól.
Inkább azért, mert a fajtákat elsősorban a belső tulajdonságok alapján szelektálták olyanná, amilynek lettek.
Tehát ha alkalmazkodó és okos, vagy virgonc és tettrekész, esetleg lusta, de elrettentő kutyát szeretnék, mert valamiért fontos, hogy olyan legyen, akkor nem bízom a véletlenre, hogy egy keverék vajon milyen lesz, hanem a megfelelő fajtákból választok egyet.
Úgyis bármelyiket megszeretem, de csak akkor lenne mindegy, hogy melyik, ha nem lennének elvárásaim. Éppen, aki csak szeszélyből vesz kutyát, annak nincsenek elvárásai.
Én például utálom, ha magas hangon ugatnak folytonfolyvást a fülembe, ezért a kis virgonc kutyák, bármilyen aranyosak, nem őket választom.
A városban azt akarom, hogy életbenmaradjon, ne üsse el az autó, ne zavarjon járókelőket és ne egyen meg semmit, amit az utcán talál, ezért
csak szófogadó, fegyelmezett kutya jöhet szóba - mondjuk nem sajnálom a melót, hogy mindenre megtanítsam.
Az is fontos, hogy ne kelljen vonszolnom, mint egy makacs szamarat, és ne támadjon meg senkit.
Ezek nem minden kutyafajtára jellemzők és a keverékeknél esetlegesek.