A világbajnokság apropójából egy dél-afrikai fajtáról fogok írni, ami, noha az FCI ismer el, mégis nagy népszerűségnek örvend Magyarországon is, csakúgy mint a foci :)

Ez a fajta pedig a Boerboel (ejtsd: burbul) egy nem kimondottan gyenge kutya benyomását keltő őrző-védő/vadász molosszus.

 A fajtán látszik, hogy nem feltétlenül a bennszülöttek életmódjához igazodva alakult ki az afrikai vadkutyákból, sokkal inkább a holland telepesekkel együtt vándorolt be, amit természetesen a források is igazolnak. Persze a kutyák nem tették magukévá az apartheid szabályait, azaz volt egy két kevert házasság (de legalábbis rövidke románc) egy két izmos holland masztiff-fiú és kecses bennszülött kutyalány között, amintek a gyümölcse ma ez az agilis ámde masszív eb.

A boerboel neve farmer-bulldogot jelent, a 'boer' szó hollandul farmert jelent (mondjuk bur-nak kell ejteni, és a dél-afrikai holland telepesek is búrok, gondolom már innen jött az egész), a boel (bul) pedig bull(dog)-ot jelent. A búr telepesek használták őket a farmjaik védelmére és antilopvadászatra, vagy nemtom mik élnek lent, ott délen. Nem, szökött rabszolgákra nem vadásztak velük.

Kinézetre mondjuk egy angol masztiff és egy Rotweiller között lehetnek félúton, színük viszon szélesebb skálán mozog. Erős csontozatúak, de nem nehézkesek, a fejük is szerencsés, mert noha rövidebb az orruk, annyira azért eléggé hosszú, hogy ne okozzon rövid/hosszú távú bajokat a légzéssel, szívvel, ilyesmikkel. 

Rettenthetetlen kutyák, még a vuvzelától sem riadnak vissza, bár ezirányban még nem végeztek kutatásokat. Magyarországon is egyre több van belőlük, noha az FCI még nem ismerte el.

És most jöjjön egy teljesen irreleváns, ámde szórakoztató videó a vuvuzeláról :) :