Először is szögezzük le, hogy a német vizsla kifejezés kétértelmű. A _német_ vizslák nem csak a német-vizslák, ugye. Létezik még a Weimari vizsla, a Kis és Nagy Münsterlandi vizsla, a Griffon és a Pudelpointer is, de ha csak a nevükben is Német vizslákat nézzük, abból is van négyféle. Remélem eddig lehetett követni.
A képen a rövid szőrű változat látható, de van még hosszúszőrű, szálkásszőrű és drótszőrű típus is. Igyekeztem olyan képet keresni, ahol szépen látszik a német vizsla orrháta, ami szerintem kvázi olyan szigorú kifjezést kölcsönöz a kutyának, amilyenek a poroszok lehettek, amikor kialakították a fajtát a XIX. század végén.
Mint már említettem, szinte minden valamirevaló vadászhagyományokkal rendelkező országnak megvan a maga vizslafajtája, hiszen ez a mindenes vadászkutya volt a legpraktikusabb segítsége azoknak a vadászoknak, akik tényleg a heti húsellátmányt szedték össze az erdőben, nem pedig csak kedvtelésből lőtték az erdő népét. A büszke britek természetesen ezalól is kivételek, mivel ott az uraknak volt kapacitásuk minden vadászati stílusra és feldatra külön fajtát tartani, a népet pedig egyszerűen kitiltották az erdeikből. Persze az utóbbiakat sem kellett félteni, csak ők kicsit kevésbé látható kutyákkal vadásztak ezentúl. (pl. Lurcher-ekkel)
Németországban azonban már akkor is a praktikumon volt a hangsúly, és egy porosz vadásznak eszébe sem jutott volna több kutyával elvégeztetni azt a munkát, amit egy is meg tud csinálni. Ezért kezdték el tudatos formálását a gyakorlatilag már amúgy is meglévő német vizslának. Ezután alakult ki a hosszú szőrű változat, mert ugye minek zöldmezős szettereket csinálni, ha a jó kis rövidszőrű baranemzős beruházással, kevesebb kezdeti költséggel ugyanolyan értékes befektetést tehetünk? Ezután nemsokára a jól bevált módszert ismét alkalmazták, csak ez esetben a drótszőrű változatot alakították ki. Mindkét "spin-off" fajta beváltotta a hozzá fűzött reményeket és kiváló vadásznak bizonyultak, nem csoda, hiszen ha a németek mottója a "Teljesítménnyel a típushoz" volt, akkor azt véghez is vitték. A szálkásszőrű változat kicsit kilóg a sorból, mert nem a rövidszőrű német vizslából és egyebekből tenyésztették ki, egy régebbi német griffon típus leszármazottja, amit újrafelfedeztek a nagy vizslásítás során.
Érdekes módon, de egyátalán nem meglepően a német vizslák is olyanok, akár egy igazi német (avagy porosz, ezesetben elnézést kérek a bajoroktól). Nagy munkabírású, fegyelmezett és pontos vadász, minden felesleges faksznitól mentes. Ha parancsot kap a vad után indul, majd megállja, kiugrasztja, és amikor a vadász lelőtte, visszaviszi azt a gazdájához. Természetében itt is érvényesül "poroszossága", de nyilván ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne vele játszani, csak mondjuk nem annyira, mint egy bohókás bajor boxerrel.
Magyarországon saját vizslánk mellett kevésbé jutnak szóhoz fritzék, de a rövid szőrű és a drótos néhol látható az utcákon. A megszokott zsemleszín helyett őzbarnák (az egész feketéstől a majdnem fakóig), illetve őzbarna foltokkal és spriccelt szőrzettel rendelkezhetnek. A betegségekkel szemben közepesen ellenállóak, tulajdonképpen annyira, mint a mi magyar vizslánk.