A vizslák telivérje, mondhatnánk. A brittek, bármibe belekezdenek, azt igyekeznek a tökéletességig vinni, amire a majd később a sznobok mondhatják "Igen, szerintem is ez a legjobb". Ahogy az angol telivérek, úgy a Pointerek is egyesítik a híres angol eleganciát a precizitással. (Ahogy az agarak az arabs lovakhoz hasonlítanak.) A pointer-telivér párhuzamra még visszatérek.

 Kissé elhanyagoltan a fajtaáttekintős bejegyzéseket, de semmi sem késik, jöjjenek a juhász- pásztorkutyák és/vagy terelőebek. Az FCI alapvetően két típust különböztet meg: a juhászkutyákat, melyek őrzik a nyájat, és a terelő-, hajtó- (vagy pásztorkutyákat), amelyek terelik. Én még hozzácsapnám a "ma munkakutya, de régen juhász/pásztor volt" típust. Először egy videó a vicces juhász-népségről (a végén sajnos reklám):

 Mondhatjuk, hogy a pásztokutyák (ezentúl ezt a kifejezést fogom használni az összesre) a vadászkutyák után a legősibb kutya típusok. Szinte az összes valaha élt népnek van saját pásztorkutyája, hiszen ritkán van olyan, hogy egy embercsoport csak növényen éljen, illetve mindenki rájött már, hogy egyszerűbb megtermelni a husit, mint állandóan levadászni. Könnyebben is megy, meg olyan is lesz, amilyet akarunk.

Színük, méretük, felépítésük hihetetlen változatosságot mutat, hiszen mind az angol királynő által tenyésztett Welsh Corgi Pembroke,  mind eredetleg a Rottweiller, de ugye még a Kaukázusi juhászkutya is jószágokkal foglalkozott. Közös ismertetőjegyeik az ellenálló szőr, hiszen legtöbbször a szabad ég alatt kellett éjszakázniuk a legmostohább körülmények között is, a nagyfokú intelligencia, hiszen azon túl, hogy ösztönszerűen beléjük ivódott a jószág védelme, még a pásztorral való együttműködést is tökélyre fejlesztették. Mint már említettem, alapvetően kétféle típusuk létezik, de én majd háromról fogok beszélni:

1. Juhászkutyák

Nagyobbak, erőteljesebbek, nekik a nyáj őrzése volt a feladatuk, de természetesen a juhásszal együtt, ha az otthon volt, védték annak házát családját és mindenét. Magyar kutyafajták közül ilyen a Komondor és a Kuvasz. Talán ősibbek még a pásztorkutyáknál is, hiszen előbb kellett egy őrző, mint egy terelő kutya. Gondolom. Sokszor fehér színűek, mert a juhászoknak könyebb volt megkülönböztetni őket a farkastól, amikor éppen összeverekedtek. Sőt, a komondor zsínóros szőre az időjárás viszontagságai elleni védelem mellett egy másik előnnyel is bírt. Tudvalevő, hogy az eredeti magyar birkák a rackajuhok voltak, amiknek nagyon hasonló, zsinóros-nemezes szőrük van, mint a komondornak. Na most, ha a farkas rá akart támadni az egyik birkára, néha kellemetlen meglepetés érte, hiszen az visszaharapott :)

Nagy, (többségében) fehér juhászkutyák gyakorlailag minden országban vannak, ahol valaha is valamilyen patás állatot (többségében birkákat) nagy területen ridegen tartottak. Legnyugatabbra az Atlasz hegyikutya, azaz az Aidi , a keleti sztyeppéken pedig többek között a Közép Ázsia Juhászkutya védelmezi a farkasktól, medvéktől, és egyéb emberi tolvajoktól a nyájat.

Érdekesség még, hogy sokak szerint létezik egy tizedik elfeledett magyar kutyafajta, ami szintén a nagy-fehér-juhászkutya vonalba tartozik, ez pedig a gyimesi Kaliba kutya.  A gyimesi csángók kutyája viszonylag elkülönül a töbi, románok által tartott juhászkutya típustól, így elképzelhető, hogy egy noha küllemében eléggé heterogén, de génállományában és felhaszálási módjában egységesi régi-új magyar kutyafajtát találtak kint az erdélyi havasokban. A kalibakutyáról bőveben itt vagy itt találhatók információk.

 A whippet majdnem a legkisebb agárfajta, de mindenképpen a legkisebb, agárként is használt agárfajta. Mondanom sem kell, hogy a maga méretében a leggyorsabb kutya.

 Ígértem, hogy írok bővebben a kutyaiskoláról. Hát most itt van.

Az Nem kérdés, hogy egy felelősségteljes gazda elviszi a kutyáját kiképzésre. Hogy milyenre, abból ma Magyarországon sajnos nincs túl nagy választék, hiszen a legtöbb kutyasuli az őrző-védő ebekre van specializálódva, ezért ha a házi szobacirkálónkat szeretnénk, hogy jól nevelt legyen, sajnos sokszor el kell tűrnünk a rotisok, németjuhászosok és egyéb gazdik lenéző pillantásait. Szerencsére egyre kevésbé van ez így, technikai akadálya pedig egyátalán nincs, hiszen egy kicsi kutya is meg tudja csinálni majdnem az összes dolgot, amit a nagyok. Akadályt persze nem tud akkorát átugrani, és az "óra végén" a csibészelés sem feltétlenül neki való. Bár én láttam már teljesen jól kart fogó spánielt is.

Tehát, akkor első nap a kiképzésen. Mi is, meg a blöki is rendesen meg van szeppenve. Őneki ott az a csomó simeretlen kutyaszag, minekünk meg újra végig kell élni az általános iskolás szorongásunkat, amikor nem ment a matek. De természetesen nem kell aggódni. A kiképzés általában fegyelmező gyakorlatokkal kezdődik, ide-oda kell menni a kutyával a láb mellett, ültetni, fektetni és hasonló dolgokat kell együtt megtanulni. Merthogy a gazdának is sokat kell tanulnia, és általában ő az, aki hibázik a gyakorlatok végrehajtásakor. Labdát és/vagy jutalomfalatot vigyünk, ezzel kel motiválni ebünket, valamit a nagyjából tízpercenkénti "játékszünetben" ezzel kell oldani a kutyuskában felgyülemlett feszültséget.

 Fontos, hogy egy parancsszót csak egyszer mondjunk el, és utána, ha nem teszi meg, akkor segítsünk rá, de ha -így vagy úgy- végrehajtotta a feladatot, _nagyon_ meg kell dícsérni! Csak sikeres gyakorlat (és dícséret) után hagyjuk abba a fegyelmezést. A fegyelmező rész végén általában akadályugrás szokott lenni, akkor rohanhatunk a kutyival, amennyit akarunk.

A fegyelmező rész után szünet van, amikor a kutyák (és mi is) szabadon ismerkedhetünk egymással. Persze ekkor is figyelni kell ebünkre, nehogy belekeveredjen valami jó kis balhéba. Na, szerintem itt ismerszik meg, hogy tényleg "jó-e" a kutyaiskola. Ha a szünetben a kutyákat kikötik, a gazdák meg bemennek a büfébe kávézni, az nem igazán állatcentrikus hely. Ha a gazdik elengedik a kutyáikat (nem feltétlenül ott közvetlenül), és engedik őket "játszódni", akkor az az iskola tényleg az állat minden irányú fejlődésére figyelmet fordít. Mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy a kutyaiskola legfontosabb szerepe az állat szocializációja, és csak utána a nevelése.

A második részben általában jön a Csibész. Ez egy jó vastagon beöltözött ember, és a kutyák feladata, hogy a kipárnázott karját megharapják, és fogva tartsák. Erre nem kötelező eljárni, és nekem is ambivaens érzéseim vannak a témával kapcsolatban. Egyrészt általában nincs szükségünk arra, hogy a kutyában meglévő ösztönös aggressziót előhozzák, netán erősítsék. Másrészt azonban lehet, hogy ez az agresszió előbb-utóbb úgy is felszínre törne (itt nem gondolok semmi komolyra, morgás egy idegen emberre, maximum), ezért jobb, ha ellenőrzött és korollált körülmények között történik. A kutya megtanulja a "helyes harapást", így ha esetleg megharapna egy embert, azt a karján teszi, nem pedig esetleg a hasán vagy a nyakán, ami lássuk be, nagyobb gondot jelente. Nem is beszélve arról, hogy esetleg az agressziót is itt kiélheti ebünk. De mondom, nem tudom :)

Ezeken kívül minden kutyaiskolában vannak még különféle foglalkozások, van ahol agility, van ahol arra tanítják meg a kutyát, hogy ne fogadjon el idegenktől ételt, van ahol a kutya-gazda bizalom erősítése érdekében kell feladatokat megoldani, szóval mindenütt más. Lehet próbálgani!

Az egyik legritkább kutyafajta, szánhúzó kutya, de retrieveres kinézetű. Egy  birka spicc,juhászkutyabőrben.

És végül, de nem utolsó sorban a nagyon távoli rokonok, félfarkasok. A poszt végén lehet szavazni, kinek melyik tetszett a legjobban. Az első és második poszt itt.

Kunming kutya.

Megvolt az első, jöjjön a második kilenc. Egyre távolabbi rokonok, de azért még rokonok.
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam, ez egy szubjektív lista egy szubjektív blogon, lehet a listát bővíteni, szűkíteni, döntsön mindenki sajárt belátása szerint.

Panda juhászkutya. Egy AKC által regisztált német juhászkutya kölykeikén mutatták be először ez a genetikai megváltozást, a fehér alapon pöttyös szőrzetet. Ez a szín dominánsan öröklődött tovább. Egyéb genetikai mutáció nem látható az utódok között.

Lehetséges, hogy a környezetre adott spontán reakció ez a változás.

Egy amerikai állatorvosi intézetben vizsgálják ezt a típust.

Végül, de nem utolsó sorban Magyarország legritkább (elismert) kutyafajtájáról lesz szó, a Mudiról. Sokmindenben különbözik a többi magyar juhász- és hajtókutyáktól, mind történetében, mint megjelenésében. Egészen különleges kis jószág ez a Mudi, kár hogy olyan csekély népszerűségnek örvend.

Mint már írtam, a Német juhászkutya az egyik legnépszerűbb fajta. Már jó ideje nagyon népszerű, ezért (mint minden elterjedt dolognál) különféle változatai alakultak ki. Hosszú képgalériánk következik. Olyan hosszú, hogy csak három posztba fér bele.

"Hivatalos" német juhászkutya, nyugat-német "show" vonal, a legnépszerűbb típus, valószínűleg azért, mert ez a kinézet áll legközelebb a standard-hoz.

Kiállításokon, munkakutyaként és kedvencként is nagyon népszerű. Hátránya a gyenge hátsó lábak, és az ebből fakadó gyakori csípőízületi diszplázia.
 Inkább a fekete-cser színváltozat a gyakori.

Bizony, ilyen dolgok is vannak, ha nem is sok, és ha inkább a gazdi kötelességei is. Mert nem úgy van ám az, hogy hazahozzuk a kis gombócot, aztán (jobb esteben) játszunk vele egész nap! A legfontosabb dolgok az oltás, és a kutyaovi.