Ebenci Klopédia

Kutyák a világ minden tájáról, fajták, sportok, mert kutya nélkül lehet élni, de minek. UPDATE: egy EP gyakornok 5 hónapja Brüsszelben

innen jöttök ti

Friss hús

  • Józsefné Nelli Bajj: Üdvözlök minden kutya tulajdonost,két kutyánk van, fehér lány és egy fekete fiú törpe uszkárok.mos... (2013.01.18. 17:48) Kutyanevelés - első napok az új otthonban
  • konaking: nekem is van, és nem bántam meg, csodálatos fajta. (2012.12.28. 08:40) Mudi (FCI: 238)
  • tandy96: Nagyon jó :) (2012.04.09. 10:46) Németjuhász rokonság I.
  • FeP: Nekem is amstaffom van, és borzasztóan szeretem. Hihetetlen mozgásigénye van, állandóan megy, kere... (2011.10.31. 16:23) Pitbull?
  • Woockie: @hatláb: mielott atnyergelsz, szerintem erdemes megismerned oket. :) az biztos, hogy nem problemam... (2010.12.04. 02:23) Csehszlovák Farkaseb (FCI: 332)

Öreg kutya, nem vén kutya

Iratkozz föl!

Német Vizslák (FCI: 119; 117; 98; 232)

2010.02.12. 17:05 :: hatláb

Először is szögezzük le, hogy a német vizsla kifejezés kétértelmű. A _német_ vizslák nem csak a német-vizslák, ugye. Létezik még a Weimari vizsla, a Kis és Nagy Münsterlandi vizsla, a Griffon és a Pudelpointer is, de ha csak a nevükben is Német vizslákat nézzük, abból is van négyféle. Remélem eddig lehetett követni.

A képen a rövid szőrű változat látható, de van még hosszúszőrű, szálkásszőrű és drótszőrű típus is. Igyekeztem olyan képet keresni, ahol szépen látszik a német vizsla orrháta, ami szerintem kvázi olyan szigorú kifjezést kölcsönöz a kutyának, amilyenek a poroszok lehettek, amikor kialakították a fajtát a XIX. század végén.

Mint már említettem, szinte minden valamirevaló vadászhagyományokkal rendelkező országnak megvan a maga vizslafajtája, hiszen ez a mindenes vadászkutya volt a legpraktikusabb segítsége azoknak a vadászoknak, akik tényleg a heti húsellátmányt szedték össze az erdőben, nem pedig csak kedvtelésből lőtték az erdő népét. A büszke britek természetesen ezalól is kivételek, mivel ott az uraknak volt kapacitásuk minden vadászati stílusra és feldatra külön fajtát tartani, a népet pedig egyszerűen kitiltották az erdeikből. Persze az utóbbiakat sem kellett félteni, csak ők kicsit kevésbé látható kutyákkal vadásztak ezentúl. (pl. Lurcher-ekkel)

Németországban azonban már akkor is a praktikumon volt a hangsúly, és egy porosz vadásznak eszébe sem jutott volna több kutyával elvégeztetni azt a munkát, amit egy is meg tud csinálni. Ezért kezdték el tudatos formálását a gyakorlatilag már amúgy is meglévő német vizslának. Ezután alakult ki a hosszú szőrű változat, mert ugye minek zöldmezős szettereket csinálni, ha a jó kis rövidszőrű baranemzős beruházással, kevesebb kezdeti költséggel ugyanolyan értékes befektetést tehetünk? Ezután nemsokára a jól bevált módszert ismét alkalmazták, csak ez esetben a drótszőrű változatot alakították ki. Mindkét "spin-off" fajta beváltotta a hozzá fűzött reményeket és kiváló vadásznak bizonyultak, nem csoda, hiszen ha a németek mottója a "Teljesítménnyel a típushoz" volt, akkor azt véghez is vitték. A szálkásszőrű változat kicsit kilóg a sorból, mert nem a rövidszőrű német vizslából és egyebekből tenyésztették ki, egy régebbi német griffon típus leszármazottja, amit újrafelfedeztek a nagy vizslásítás során.

Érdekes módon, de egyátalán nem meglepően a német vizslák is olyanok, akár egy igazi német (avagy porosz, ezesetben elnézést kérek a bajoroktól). Nagy munkabírású, fegyelmezett és pontos vadász, minden felesleges faksznitól mentes. Ha parancsot kap a vad után indul, majd megállja, kiugrasztja, és amikor a vadász lelőtte, visszaviszi azt a gazdájához. Természetében itt is érvényesül "poroszossága", de nyilván ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne vele játszani, csak mondjuk nem annyira, mint egy bohókás bajor boxerrel.

Magyarországon saját vizslánk mellett kevésbé jutnak szóhoz fritzék, de a rövid szőrű és a drótos néhol látható az utcákon. A megszokott zsemleszín helyett őzbarnák (az egész feketéstől a majdnem fakóig), illetve őzbarna foltokkal és spriccelt szőrzettel rendelkezhetnek. A betegségekkel szemben közepesen ellenállóak, tulajdonképpen annyira, mint a mi magyar vizslánk.

2 komment

Címkék: német vizsla 7. fajtacsoport vadászkutyák

A bejegyzés trackback címe:

https://ebenci.blog.hu/api/trackback/id/tr11750756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"A betegségekkel szemben közepesen ellenállóak, tulajdonképpen annyira, mint a mi magyar vizslánk."

Mert hát a mi vizslánk is részben ebből a fajtából van, ahogy írod is a másik posztba. Szerinted mennyire volt az újratenyésztés? Ha jól emlékszem az eredeti ír farkas, vagy a nápolyi masztiff konkrétan ki is halt.
Én úgy tudom, az eredeti, honfoglaló magyar vizsla a világháborúkig folyamatosan keveredett más vizslafajtákkal, egyrészt azért, hogy különböző tulajdonságokat (vadmegállás, orr) javítsanak rajta, hiszen általában az ősibb, kevésbé "tenyésztett" fajták nagyon szívósak, ellenállóak ugyan, de a specializált képességük nem olyan kifinomult. Ugyanezért tenyésztenek pl. pointereket a szánhúzó huskykba is, mert a mai versenyeken már szinte csak a gyorsaság fontos, az ellenállóképesség nem. Másrészt pedig akkoriban, a reformkorig nem fordítottak olyan nagy figyelmet a nemzeti hagyományok megtartására. A legnagyobb sokk mégis a világháborúk során és utána érte a vizslaállományt, amikor is egyrészt maga a világégés hihetetlen veszteségeket okozott a fajtában, másrészt sajnos a ceaucescu időkben mindhárom magyar vadászkutya-fajtát dúvadnak minősítették Romániában, és vérdíjat tűztek ki a fejükre. A magyar vizsla azért volt szerencsésebb helyzetben az erdélyi kopónál illetve a magyar agárnál, mert az igazi tenyészbázisa a mai Magyarország területére esett. A kopózás és agarászás inkább Erdély dombvidéki erdeiben volt elterjedt. Ennek ellenére a magyar vizsla (rövid szőrű) viszonylag megmaradt az ősi formájában mind a mai napig. Más a helyzet a drótszőrű magyar vizslával, ami egy fiatal fajta, a rövid szőrű magyar vizsla és a drótos német keresztezésével alakították ki. A magyar vizsla posztomban többet is olvashatsz róluk.