Noha a legtöbb terrierről elmondható, hogy "kicsi a bors, de erős", erről a két kisördögről méginkább. A Norwich és a Norfolk az egyik legkisebb a terrierek családjában, de mozgékonyságuk, élességük és akaratosságuk pont, hogy talán a legnagyobb.
A két fajta rokon, de néhány különbség természetesen van köztük. A fenti képen látható Norwich terrier (nevét Nagy-Britannia egyik legkeletibb megyéjében, Norfolkban található városról kapta) kicsit kompaktabb rokonánál, a legszembetűnőbb különbség pedig, hogy feláll a füle. Szálkás szőrével és fekete gombszemével akár egy ewok, és ha neki is lándzsája lenne, ugyanúgy elbánna akármelyik AT-ST-vel, vagy Stormtrooper-rel. Feladata, mint a legtöbb terriernek az udvarház és a környező erdőkben található rágcsálók kiirtása volt, de kedves (és akaratos-aranyos) jelleme gyorsan kedvelt társaági kutyává tette, mitöbb a Camridge-egyetem kabalájává is vált. Valószínűleg sok más angilai szálkásszőrű, kis terrierfajtával egyetemben a ma már kihalt Trumpington Terriertől származik csakúgy, mint az alábbi képen látható Norfolk terrier.
Régebben együtt tenyésztették a két típust, noha néhány forrás szerint külön fajták voltak, mielőtt egybeolvadtak volna. A lényeg, hogy ma külön tenyésztik őket. A norfolk terrier kevésbé népszerű mint álló fülű rokona, de semmivel sem kevésbé karakteres jellem, mokány kisördög mindkettő. A két fajta története egybemosódott az idők során, néhány forrás szerint az angliai vándorcigányok patkányfogó kutyái is beőlük kerültek ki.
Manapság egyre népszerűbbek házi kedvencként, de mivel igazi terrierek, nem ajánlhatók minden családba, mert könnyen a gazda fejére nőhetnek akaratosságukkal és aranyos kinézetükkel. Pont ugyanúgy alá lehet őket becsülni, ahogy a birodalmiak tették az Ewokokkal :) :
Természetesen megfelelő neveléssel igazi társ válhat belőlük, szerencsére a betegségekkel szemben ellenálló fajta, emellett hosszú életű, 12-15 évig is elélhet.