A vadászkutyás sorozatban már írtam a spánielekről, de megérdemelnek több említést is.
A legrégebbi kutyatípusok egyike a spániel, a kajtatóebek közé tartozik. Kajtatóeb, azaz felkutatja s felzavarja a vadat a rejtekhelyéről, hogy aztán a vadász lelőhesse. Látszik, hogy ez a vadászati stílus eléggé közel áll a farkas "stílusához" (a kopóké áll a legközelebb), tehát nem kellett olyan sokat fejlődni az ember-kutya kapcsolatnak ahhoz, hogy spánielekként használhassák a kutyákat. Elsősorban nyúlra, madarakra vadásztak velük. Spanyolországi származásuk nem bizonyított, sőt, mégis Angliában történt a XIX. században, hogy a típus különböző fajtákra vált szét. Ezért is van, hogy a legtöbbjük Nagy-Britaniából származik.
Nincs igazán hivatalos csoportosítás a spánieleken belül, ezért önhatalmúlag én alakítottam ki őket.
1: Cocker típusú spánielek
1873-ban, az első angliai Kennel Club megalapításával hivatalosan is szétválasztották a "springing" és a "cocking" spánieleket. Cocker, azaz a Woodcock (Erdei szalonka) vadászatára "szakosodott" kutya. Akkoriban ez a madár gyakori vadászcél volt. Ez volt az Angol cocker spániel. Tenyészbázisa Devonshire-ben és Wales-ben volt, onnan indult világhódító útjára, és 1970-re bekerült a 10 legnépszerűbb fajta közé. Manapság leginkább kedvencként tartják. Az Angol cocker és a Sussex spániel keresztezéséből tenyészették ki a Field spánielt, mely külsőleg nagyon hasonlít elődjeire. Eredetielg a cocker egyik típusaként tartották számon, csak 1892-től kezdték el külön fajtaként tenyészteni. A cocker spánielnél hosszabb testű és orrú fajta, de a leglényegesebb eltérés, hogy míg az előbbi utat talált a családi otthonokba, addig a Field spánielt ma is leginkább vadászatra tenyésztik. A harmadik cocker típusú spániel kinézete miatt nem, csak neve és származása révén sorolható ebbe a csoportba. Ez az Amerikai cocker spániel (képen). Nem tudatos teyésztés eredménye, hanem miután az Angol cocker Amerikába került, az ottani tenyésztése más irányt vett, olyannyira, hogy végül már egy másik kutyafajtáról beszélhettünk. Tulajdonképpen a kinézete követte a "funkciót" hosszabb szőr, boltozatosabb koponya (kölykösebb), nagyobb szem, rövidebb test (kölykösebb), mindez kellett ahhoz, hogy tökéletes ölebbé váljon. Ugyan vannak Amerikai cockerek, akik indulnak vadászeversenyeken, de leginkább kedvencént tartják őket ragaszkodó és barátságos természetük miatt.
