Az első világháború után néhány aktív vadász kivált az akkoriban Németországban erős Foxterrier Klubból, hogy egy olyan fajtát alakítsanak ki, amelyet kizárólag a vadászatra szelektálnak. Így határozta el a tapasztalt vadászkutyatenyésztő-tudor Rudolf Frieß, Walter Zangenberg és Carl-Erich Grünewald, hogy egy fekete-cser vadászterriert fognak kitenyészteni. Fáradozásukat véletlenül jött segítség könnyítette meg: Lutz Heck állatkertigazgató 4 fekete-cser színű, tiszta foxterrier tenyészetből származó kutyát ajándékozott a nekik. Ezekkel az állatokkal alapították meg a Német vadászterrier fajtát (jagen=vadászni). Ebben az időben csatlakozott  prgramhoz Dr. Herbert Lackner. Együtt sikerült elérniük, hogy az ősi szálkásszőrű terrierek és a Welsh terrierek tudatos keresztezéssével megszilárdítsák az új fajta wesen-ét, azaz hogy szilárd és öröklődő kinézet és belső tulajdonságok jellemezzék ezt az új fajtát. A tenyésztők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy egy sokféleképpen használható, energikus, ellenálló, jó vadászösztönű és vízkedvelő kutyát kapjanak. 1926-ban alapult meg az első jagdterrier klub, és mindmáig a legfontosabb a tenyésztésben a vadászatra való alkalmasság. Ugyan láttam én már agilityben jeleskedő német vadászterriert, azért még ma is leginkább kotorék munkára használják, és élessége, nagy vadászösztöne miatt nem való lakásba, kezdő kutyushoz, ölebként. Bátor, a fájdalmat szinte alig ismeri, de más kutyákkal nem feltétlenül jön ki jól, erős nevelésre van szüksége.