Érdekes módon a belga juhászkutya négy egymástól nagyon különböző fajtatípust foglal magában. Más fajtáknál is elfordult már, hogy ugyanaz a standard (fajtaleírás) vonatkozott több méret- és szőrváltozatra, sőt a színváltozatok szinte sohasem alkotnak külön fajtát, de a belga juhászoknál ez a különbség a leginkább szembeötlő.

A fenti képen a négy változat, balról jobbra pont népszerűségi sorrendben a legismertebb felé:  Laekenois, Malinois, Groenendael, Tervueren.

Elvileg csak a szőrminőségben kellene, hogy különbözzenek, de (köszönhetően a szeparált tenyésztésnek is), a vérmérsékletben, felépítésben és a felhasználásban is vannak eltérések. A belga munkakutyák lényeges típusai jelennek meg a háromféle szőrváltozatban

Laekenois:

A legkevésbé ismert típus, mivel sem kinézetében nem olyan megkapó, mint a fekete groenendel, és munkakézségében nem olyan fegyelmezett, mint a Malinois. Viszonylagos népszerűtlenségéhez hozzájárult még az is, hogy a tenyésztők nem tudtak egységes álláspontot kialakítani a Leakenois színét illetően, ezért sok tenyésztőnek elege lett, és más fajtához pártolt át. Manapság azonban ez az ismeretlenség előnyére vált, hiszen így ez a típus megmenekült a túltenyésztéstől és megőrizte eredeti munkakéspességét. Valamint a négy ípus közül a Laekenois a legalkalmasabb a szabadtéri tartásra ellenálló göndör-szálkás szőrtakarója miatt.

Malinois:

A rövid szőrű belga. Egyre népszerűbb, és nem csak a "hagyományos" belga-sikerterepen az agilityben, hanem az őrző-védő munkában/sportban is egyre inkább fölváltják a Német juhászkutyákat. Gyorsabbak, könnyebbek és egyszerűbben kiképezhetőek keleti rokonaiknál, ugyanakkor az általános vélekedés szerint agresszívabbak is. (természetesen ez nem feltétlenül igaz minden kutyára, de fordítva sem). Aljszőrzetük a barna bármilyen árnyalatát fölveheti, fedőszőrük viszont fejete, így nagyon érdekes, bársonyos fényt kap a bundájuk. Alapvetően egyszínűek, de kisebb fehér foltok megengedettek, valamint egy fekete arcorri maszk az általános. Tőlünk nyugatabbra még népszerűbb, mint itthon.

Groenendael:

Hosszú szőrű, fekete belga juhász. Nevét egy belga kastélyról, Grönendael-ről kapta, és egy bizonyos nicholas Rose tenyésztette ki ezt a típust. (Van egy még az FCI által nem elismert fajta is, a ősi belga juhászkutya, ami szintén a "gröni"-re hasonlít leginkább.) A Második Világháborúban szanitéckutyaként és vöröskeresztes ebként is szolgált. Különösen szoros rokonságban áll a Tervueren-nel, olyannyira, hogy egy alomban kétféle kiskutya is születhet. Mint minden belga juhásznál, a szukák és a kanok közötti méretkülönbség igencsak nagy (azaz a másodlagos nemi jegyek kifejezettek).

Tervueren:

Magyarországon a legnépszerűbb belga. Színe a Malinois-hoz, szőre a Groenendael-hez hasonló. Nem ők a németjuhászok, nem használják őket őrző-védő munkára sem. Nem egy jelentős ország szülöttei, de a sültkrumplit a belgák találták ki, Agilityben ők a császárok, és igen, a vakvezetésben és mozgássérült-kutyaként is megállják a helyüket! Tervueren, én így szeretem. ;)