Ígértem, hogy írok bővebben a kutyaiskoláról. Hát most itt van.
Az Nem kérdés, hogy egy felelősségteljes gazda elviszi a kutyáját kiképzésre. Hogy milyenre, abból ma Magyarországon sajnos nincs túl nagy választék, hiszen a legtöbb kutyasuli az őrző-védő ebekre van specializálódva, ezért ha a házi szobacirkálónkat szeretnénk, hogy jól nevelt legyen, sajnos sokszor el kell tűrnünk a rotisok, németjuhászosok és egyéb gazdik lenéző pillantásait. Szerencsére egyre kevésbé van ez így, technikai akadálya pedig egyátalán nincs, hiszen egy kicsi kutya is meg tudja csinálni majdnem az összes dolgot, amit a nagyok. Akadályt persze nem tud akkorát átugrani, és az "óra végén" a csibészelés sem feltétlenül neki való. Bár én láttam már teljesen jól kart fogó spánielt is.
Tehát, akkor első nap a kiképzésen. Mi is, meg a blöki is rendesen meg van szeppenve. Őneki ott az a csomó simeretlen kutyaszag, minekünk meg újra végig kell élni az általános iskolás szorongásunkat, amikor nem ment a matek. De természetesen nem kell aggódni. A kiképzés általában fegyelmező gyakorlatokkal kezdődik, ide-oda kell menni a kutyával a láb mellett, ültetni, fektetni és hasonló dolgokat kell együtt megtanulni. Merthogy a gazdának is sokat kell tanulnia, és általában ő az, aki hibázik a gyakorlatok végrehajtásakor. Labdát és/vagy jutalomfalatot vigyünk, ezzel kel motiválni ebünket, valamit a nagyjából tízpercenkénti "játékszünetben" ezzel kell oldani a kutyuskában felgyülemlett feszültséget.
Fontos, hogy egy parancsszót csak egyszer mondjunk el, és utána, ha nem teszi meg, akkor segítsünk rá, de ha -így vagy úgy- végrehajtotta a feladatot, _nagyon_ meg kell dícsérni! Csak sikeres gyakorlat (és dícséret) után hagyjuk abba a fegyelmezést. A fegyelmező rész végén általában akadályugrás szokott lenni, akkor rohanhatunk a kutyival, amennyit akarunk.
A fegyelmező rész után szünet van, amikor a kutyák (és mi is) szabadon ismerkedhetünk egymással. Persze ekkor is figyelni kell ebünkre, nehogy belekeveredjen valami jó kis balhéba. Na, szerintem itt ismerszik meg, hogy tényleg "jó-e" a kutyaiskola. Ha a szünetben a kutyákat kikötik, a gazdák meg bemennek a büfébe kávézni, az nem igazán állatcentrikus hely. Ha a gazdik elengedik a kutyáikat (nem feltétlenül ott közvetlenül), és engedik őket "játszódni", akkor az az iskola tényleg az állat minden irányú fejlődésére figyelmet fordít. Mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy a kutyaiskola legfontosabb szerepe az állat szocializációja, és csak utána a nevelése.
A második részben általában jön a Csibész. Ez egy jó vastagon beöltözött ember, és a kutyák feladata, hogy a kipárnázott karját megharapják, és fogva tartsák. Erre nem kötelező eljárni, és nekem is ambivaens érzéseim vannak a témával kapcsolatban. Egyrészt általában nincs szükségünk arra, hogy a kutyában meglévő ösztönös aggressziót előhozzák, netán erősítsék. Másrészt azonban lehet, hogy ez az agresszió előbb-utóbb úgy is felszínre törne (itt nem gondolok semmi komolyra, morgás egy idegen emberre, maximum), ezért jobb, ha ellenőrzött és korollált körülmények között történik. A kutya megtanulja a "helyes harapást", így ha esetleg megharapna egy embert, azt a karján teszi, nem pedig esetleg a hasán vagy a nyakán, ami lássuk be, nagyobb gondot jelente. Nem is beszélve arról, hogy esetleg az agressziót is itt kiélheti ebünk. De mondom, nem tudom :)
Ezeken kívül minden kutyaiskolában vannak még különféle foglalkozások, van ahol agility, van ahol arra tanítják meg a kutyát, hogy ne fogadjon el idegenktől ételt, van ahol a kutya-gazda bizalom erősítése érdekében kell feladatokat megoldani, szóval mindenütt más. Lehet próbálgani!
