Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem, de a következő sorozatban a 9 (vagy10) magyar kutyafajtáról fogok írni. Elsőként, pontosabban első kettőként a Rövidszőrű és Drótszőrű Magyar vizsláról lesz szó, aki ugyan nevében a nyugat-európai vizslákhoz hasonló, mégis a messzi keletről érkezett a Kárpát-Medencébe a honfoglaló magyarokkal együtt.
Mint ahogy a legtöbb magyar fajta, a a rövidszőrű magyar vizsla is velünk együtt érkezett Pannóniába ezer évvel ezelőtt. Már a XI-XII. században is találhatóak képi ábrázolások egy sárga vagy rozsdabarna, esetenként fehér foltokkal rendelkező vadászkutyáról. A sárga szín a sztyeppéken való jobb rejtőzést szolgálta, az ősmagyarok mindenes vadászkutyájának. A legkorábbi ábrázolás a Kodex Albensis-ben található, de a Képes Krónikábban is felbukkan az ún. "kajtárkodó kopó" képe. A neve is nyelvünk ugor ősrétegéből alakult ki, a "vizslat" ige főnevesített változata. Mindenes kutyának használták, mely állja, üldözi és vissza is hozza a vadat gazdájának. Ebből az ősi zsemleszínű kopóból alakult ki a mai modern vizsla, sok más kutyafajta bekereszteződésével. A késő Árpád-kortól királyi és főúri ajándékozások tárgya volt.A török hódoltság alatt a Sloughi, azaz az Arab agár kereszteződött a vizslával, ez a közös vérvonal adta meg sokáig a vizsla karakterét, majd később a trencsényi Zay család, aki először kezdett el foglalkozni a fajta irányított tenyésztésével, valószínűleg spanyol vizslát is bekeresztezett az állományba. A megváltozott birtok- és vadászati viszonyok, a megcsappant vadállomány a XIX. század végére a vizsla populáció erőteljes visszaesését eredményezte, de szerencsére 1916-ban Thuróczy Tibor a Nimród nevű vadászújságban felhívást tett közzé a magyar vizsla megmentése érdekében. 1917-ben 14 darabot sikerült felkutatni. Természetesen ez nem volt elég a fajta rendes tenyésztéséhez, ezért pointereket és német vizslákat is bevontak. Innentől datálhatók az almokban néha előforduló drótszőrű kutyakölykök, A XX. század elején kezdődik meg a Drótszőrű magyar vizsla tudatos tenyésztése, de sajnos a két világháború miatt a fajta wesen-je nem igazán tudott megszilárdulni, többek között a fejforma és a szőrminőség még mindig itt-ott a fajta kialakításában legnagyobb szerepett kapot Drótszőrű német vizslát idézi. Egyébiránt a drótos magyar vizsla nem sokban különbözik rövidszőrű rokonától, talán egy kissé erősebb felépítésű.
Érdekesség, hogy létezik egy Szlovák drótszőrű vizsla is, amit a hivatalos adatok szerint a Pudelpointerből és a Drótszőrű német vizslából tenyésztették ki 1981-ben (!), bár én nem lennék meglepve, ha ez a lépés is csak a szlovák nép önigazolását szolgálná. Mert tulajdonképpen ezek drótszőrű magyar vizslák, szürkében. (Magyar vizsla + valamit gyorsan bele még, hogy legyen nekünk is saját vadászkutyafajtánk). Ja, mellesleg létezik Szlovák cuvac is, lehet kitalálni, ez melyik magyar kutyafajta másolata...
Ahogyan a honfoglaláskori időkben, a vizslákat ma is mindenre lehet használni a vadászatokon, kitűnő szaglása, vadelhozó képessége alkalmassá teszi szinte bármilyen vad, bármilyen terepen való vadászatára. Ma nagyon népszerű családi kutya is, nemcsak Magyarországon, de külföldön is. Sokszor tapasztalom, hogy a vizslások többsége mintegy saját szittyaság magyarságtudatának bizonyítékaként, amolyan státusszimbólumként tart magyar vizslát. Az ilyen gazdákat elkerülöm, nehéz elviselni az arroganciájukat, ahogy a nem hazafi, másféle kutyát tartó embereket lenézik. Mintha ettől nagyobb magyarok lennének, pfff... Természetesen ez a vzslákra nem vonatkozik, ők nem tehetnek róla, ha ilyen gazda jutott nekik.