Kissé elhanyagoltan a fajtaáttekintős bejegyzéseket, de semmi sem késik, jöjjenek a juhász- pásztorkutyák és/vagy terelőebek. Az FCI alapvetően két típust különböztet meg: a juhászkutyákat, melyek őrzik a nyájat, és a terelő-, hajtó- (vagy pásztorkutyákat), amelyek terelik. Én még hozzácsapnám a "ma munkakutya, de régen juhász/pásztor volt" típust. Először egy videó a vicces juhász-népségről (a végén sajnos reklám):
Mondhatjuk, hogy a pásztokutyák (ezentúl ezt a kifejezést fogom használni az összesre) a vadászkutyák után a legősibb kutya típusok. Szinte az összes valaha élt népnek van saját pásztorkutyája, hiszen ritkán van olyan, hogy egy embercsoport csak növényen éljen, illetve mindenki rájött már, hogy egyszerűbb megtermelni a husit, mint állandóan levadászni. Könnyebben is megy, meg olyan is lesz, amilyet akarunk.
Színük, méretük, felépítésük hihetetlen változatosságot mutat, hiszen mind az angol királynő által tenyésztett Welsh Corgi Pembroke, mind eredetleg a Rottweiller, de ugye még a Kaukázusi juhászkutya is jószágokkal foglalkozott. Közös ismertetőjegyeik az ellenálló szőr, hiszen legtöbbször a szabad ég alatt kellett éjszakázniuk a legmostohább körülmények között is, a nagyfokú intelligencia, hiszen azon túl, hogy ösztönszerűen beléjük ivódott a jószág védelme, még a pásztorral való együttműködést is tökélyre fejlesztették. Mint már említettem, alapvetően kétféle típusuk létezik, de én majd háromról fogok beszélni:
1. Juhászkutyák
Nagyobbak, erőteljesebbek, nekik a nyáj őrzése volt a feladatuk, de természetesen a juhásszal együtt, ha az otthon volt, védték annak házát családját és mindenét. Magyar kutyafajták közül ilyen a Komondor és a Kuvasz. Talán ősibbek még a pásztorkutyáknál is, hiszen előbb kellett egy őrző, mint egy terelő kutya. Gondolom. Sokszor fehér színűek, mert a juhászoknak könyebb volt megkülönböztetni őket a farkastól, amikor éppen összeverekedtek. Sőt, a komondor zsínóros szőre az időjárás viszontagságai elleni védelem mellett egy másik előnnyel is bírt. Tudvalevő, hogy az eredeti magyar birkák a rackajuhok voltak, amiknek nagyon hasonló, zsinóros-nemezes szőrük van, mint a komondornak. Na most, ha a farkas rá akart támadni az egyik birkára, néha kellemetlen meglepetés érte, hiszen az visszaharapott :)
Nagy, (többségében) fehér juhászkutyák gyakorlailag minden országban vannak, ahol valaha is valamilyen patás állatot (többségében birkákat) nagy területen ridegen tartottak. Legnyugatabbra az Atlasz hegyikutya, azaz az Aidi , a keleti sztyeppéken pedig többek között a Közép Ázsia Juhászkutya védelmezi a farkasktól, medvéktől, és egyéb emberi tolvajoktól a nyájat.
Érdekesség még, hogy sokak szerint létezik egy tizedik elfeledett magyar kutyafajta, ami szintén a nagy-fehér-juhászkutya vonalba tartozik, ez pedig a gyimesi Kaliba kutya. A gyimesi csángók kutyája viszonylag elkülönül a töbi, románok által tartott juhászkutya típustól, így elképzelhető, hogy egy noha küllemében eléggé heterogén, de génállományában és felhaszálási módjában egységesi régi-új magyar kutyafajtát találtak kint az erdélyi havasokban. A kalibakutyáról bőveben itt vagy itt találhatók információk.