A vizslák telivérje, mondhatnánk. A brittek, bármibe belekezdenek, azt igyekeznek a tökéletességig vinni, amire a majd később a sznobok mondhatják "Igen, szerintem is ez a legjobb". Ahogy az angol telivérek, úgy a Pointerek is egyesítik a híres angol eleganciát a precizitással. (Ahogy az agarak az arabs lovakhoz hasonlítanak.) A pointer-telivér párhuzamra még visszatérek.

Angliában alakult ki a Pointer, természetesen, de a legősibb története valószínűsíthetően olasz, illletve spanyol spánielekre és egyéb vadászkutyákra vezethető vissza. Valószínűleg Bloodhound is szerepet kapott a kialakításában.

A pointer, mint neve is elárulja (to point = mutatni) jellegzetes állásával jelzi a vadat. Mellső láb felhúzva, az egész kutya, mint egy nyíl, mutatja a helyet, de nem ijeszti el, csak megfélemlíti a madarakat, míg a vadász lövéstávolságba nem ér, akkor aztán a kutya felriasztja a szárnyasokat, hogy a gazdi szépen lelőhesse őket. Természtesen, ahogy a telivérek a saját feladatuk, úgy a pointer is ennek a munkának a specialistája. Rohanvást átkutatja a terepet, hogy minél több madarat tudjon megtalálni, felhajtani.  Ennek megfelelően gyorsak, kitartóak és temperamentumosak, valamint természetesen elég idegesek is. Aki ült már angol telivéren, az tudja, miről beszélek.

Ennek megfelelően kevésbé alkalmas családi kedvencnek, bár nagyon könnyen tanul, viszonylag könnyen is kezelhető, szeretetre méltó karaktere van, más kutyákkal és emberekkel jól kijön. Érdekesség még, hogy nagyon tiszta. A legtöbb kutya ugyanis azt szereti, ha minél büdösebb és gusztustalanabb dolgot tud megenni, vagy belehemperegni, de a pointer nem. Nemesi telivér-eleganciája ezt nem engedi meg, ugye. Viszont nagyon nagy a futási igénye, és a vadászösztönét is nehéz kordában tartani, ezért aki nem tudja biztosítani kutyájának minimum heti rendszerességgel a vadászatot, az inkább ne tartson pointert. (Ugyanúgy, ahogyan egy angol telivér sem való egy mezei lovas iskolába.)

Létetik az angol pointernek egy dán rokona, a Hertha pointer is. Ez fajta angol rokonánál finomabb, szárazabb és elegánsabb felépítésű. Jellengzetesen faló-vörös színű, az FCI által nem elsimert fajta.