Második, és egyben utolsó része következik a juhász- és terelőkutyás sorozatnak, melyben a terelőkutyákról és az örző-védővé átvedlett (összefoglaló néven) pásztorkutyákról lesz szó.
2. Terelőkutyák
A juhászkutyáknál általában kisebbek és mozgékonyabbak, ugatósabbak is, mondhatnók. Egy terelőkutyácska mindenre odafigyel, mindenre reagál, mindenütt ott van, olyan tipikus minden lében kanál. Szintén majdnem minden népnek van ilyen kis ugrabugra, csupa fül-csupa szem kutyája. Minekünk ugye három is van, a puli, pumi és mudi. De mondom, az ausztráloktól (kelpie) kezdve az oroszokig (délorosz juhászkutya), mindenütt megtalálhatóak.
Náluk már nem annyira fontos és jellemző az ellenálló szőr, hiszen nem kellett annyira hóban és fagyban őrizniük a nyájat, sokszor mentek be a barikkal az akolba, vagy aludtak a juhász szűre alatt. Azért természetesen ők sem olyan anyámasszony katonái. Sokszor őrzési feladatot is elláttak juhász nagytestvérükkel együtt, a feladatuk annyiból állt, hogy az imént említett nagy szőröst, föl kellett ébresztenük. Igen, erre pedig a legalmasabb eszköz az ugatás volt, nem elfeledkezve annak járulékos előnyeiről, hogy a házbeliek is fölbredhettek, és segíthettek nekik elkergetni a betolakodót. Manapság urbanizált világunkban sokkal közelebb vannak egymáshoz a high-tech tanyáink, ezér sokkal gyakoribb, hogy idegen kerül a ház közelébe. Bocsássuk tehát meg szegény kis védelmezőinknek a folyamatos ugatást, hiszen csak a dolgukat végzik, föl akarnak minket ébreszteni, hogy közösen megvédhessük javainkat.
Épp emiatt az energia miatt kitűnőek mindenféle kutyás sportban, főleg az agilityben jeleskednek. A kisebb méretűekkel pedig nekünk sem kell annyit sétálni. (Természetesen ez még mindig jelent nap egy órát, de legalább nem bringázni kell.)
3. Őrző-védők
A fentebb említett aglis, védelmező és gazdaközpontú természetük miatt a legtöbb terelőkutya őrző-védőnek is alkalmas. Itt most nem a rendőrkutyának is bevált pulikról fogok egy kis szót ejteni, hanem arról a néhány fajtáról, amelyekről nem is gondolnánk, hogy valaha nyájat tereltek.
Azt mindenki tudja, hogy a német juhász valaha juhász volt, ma pedig a legsikeresebb rendőrkutya, őrző-védő és úgy egyátalán, a legnépszerűbb munkakutya. A képen látható, juhokat terelő kutya viszont egy rottweiller. Igen, a félelmetes fekete-cser pitbull is valaha terelőkutya volt. Khmm... most kicsit csúsztatok kicsit, mert azért a roti sem volt az a kifejezett pásztorkutya, inkább cattle dog, a szó szoros értelmében. Ugyanis ennek a fajtának a feladata a marhák terelése volt, leginkább a vágóhidakra, a Rottweil városi piacról. Egy megtermett tehénnek pedig nem elegendő csak "odacsattintani" a lábához, mint azt többek között a mudi is teszi. Nekik keményen bele kellett harapni a lábukba, hogy hajlandóak legyenek a végzetük felé indulni. Hasonló okokból nem lehetett kisméretű kutyákat sem alkalmazni.
A fenti fajtákon kívül őrző-védővé átvedlett juhász még a belga malinois, beaucheron, stb.