A Csehszlovák Farkaseb egy viszonylag fiatal fajta. 1955-ben Bohémiában alakították ki a Kárpáti farkas ( Canis lupus lupus) és a Német juhászkutya keresztezésével. A cél egy németjuhásznál egészségesebb munkakutya kialakítása volt. A kísérlet végül nem érte el eredeti célját, mivel a farkasvér miatt a Csehszlovák Farkaseb viszonylag nehezen kezelhető, de a fajta mégis elterjedt annyira, hogy az FCI elismerje.
Ahogyan a képen is látszik, nagyon hasonlít egy ordas németjuhászra, de egy farkasra is. Nyilván. Mellesleg nem csak ez az egyetlen kutya-farkas hibrid fajta. Az FCI elismer egy másikat, a Sarloos-i farkaskutyát is. Ez a fajta valamivel "szelídebb", mivel őket a németjuhász, és a kanadai erdei farkas keresztezésével alakította ki Lendert Sarloos. Ez a farkastípus falkákban él, ezzel ellentétben a Csehszlovák Farkaseb "felmenői" között található Kárpáti farkas viszont egy magányos életmódot folytató farkasfajta.
Összesen 3 farkast vontak bele a tenyésztésbe (először egy szukát és egy kant, majd pár évvel később még egy szukát), azóta a törzskönyv zárt, azaz nem lehet sem német juhászkutyákat, sem kárpáti farkasokat bekeresztezni, csak törzskönyvezett Csehszlovák farkasebeket.
Az ok, amiért kutya-farkas hibrideket akart kitenyészteni a csehszlovák hadsereg, természetesen ebben az esetben is a tökéletes munkakutya megteremtése volt. A német juhászkutya erényeit akarták a betegségek nélkül (pl. csípőizületi diszplázia), a farkas immunrendszerével. Ezt a célt végül nem érték el, mert ugyan a hibridek jóval "barátságosabbak" lettek a farkasoknál, de még így is nehezebben lehet őket nevelni, kevésbé kötődnek az emberhez és úgy alapjában véve nehezebben idomulnak a minden nap újdonságokkal teli urbanizált környezethez. Azonban a fajta szert tett arra az elegendő népszerűségre, ami után többek között az FCI is elismerte. Már a kezdetektől fogva kerülhettek civilekhez is a hibridek, azonban ezek nem kerültek be a hivatalos tenyésztési programba, azonban egy idő után a fajta "kikerült" a hadsereg kötelékéből, és teljesen simán lehet tenyészteni, mint minden más fajtát.
Természetesen a farkas felmenők miatt ezt a fajtát nehezebb szocializálni, ezért fontos, hogy kora kölyökkortól kezdve hozzá legyen szoktatva az emberekhez, más kutyákhoz és állatokhoz, valamint az embert körülvevő urbanizált környezethez. Egygazdás kutya, az idegenekkel szemben visszafogott, tartózkodó. A kanoknál különösen oda kell figyelni a más kutyákkal való szocializációra. Nem való első kutyának, csak tapasztalt ebtartóknak.
Nagyon ritkán ugat, inkább vonyít, mint az északi szánhúzó kutyák. Marmagassága 75 cm, súlya átlagosan 45 kg. Szőre középhosszú, dús aljszőrzet jellemzi. Fülei állóak, magasan tűzöttek. Erős csontozatú, ellenálló, jól izmolt kutya. Örökletes betegségek nemigen jellemzik.
A Csehszlovák farkaskutyán kívül még három kutya-farkas hibridet tenyésztenek, ezek közül a legismertebb a Sarloos-i farkaskutya, amit fent említettem. A két másik hibridet (Lupo Italiano és a kínai Kunming kutya) adott ország katonasága tenyésztette ki, ezek az egyedek nem is kerülhetnek privát tulajdonba.
Valamint a keresgélés közben bukkantam rá egy ötödik hibrid típusra, naná hogy amerikai, nekik minden van (kell, hogy legyen). Ez pedig az American tundra shepherd. Mind valamilyen farkas, és Német-juhászkutya utód.
Ez a bejegyzés a magyar Wikipédia Csehszlovák Farkaskutya oldalára erősen hasonlít, mivel azt is én írtam.