Ez itt a kérdés. A kutyázós társadalom felosztható kétéle egyénre. Az egyik, aki szerint kegyetlenség a kutyát lakásban tartani, mert nincs mozgástere függetlenül attól mennyit viszik sétálni, a másik, aki szerint ebünknek a lakásban a helye, mert megfázik, tekintet nlkül a szőrtípusára. Nos, mint a legtöbb általánosító kérdésre, itt is az egyetlen értelmes vlasz: az attól függ.

Én nagyon sok mindent próbálok magyarázni avval, hogy megpróbálom elképzelni, hogyan élhettek eleink a kutyákkal együtt.  Esetünkben sajnos ez sem segít, mert egyrészt az ősemberek ugye főként a szabadban éltek, de a barlangokban együtt aludtak az éllataikkal. Másrészt a középkortól egyészen napjainkig a kutyák egy része (az átlagembereknél) kint élt a kertben, viszont az ölebek és a megbecsült vadászkuták többsége bejöhetett a házba.

A megoldás pedig igen egyszerű, hiszen csak egyetlen dolgot kell szem előtt tartani: mi a kutyuskánknak a legjobb? Temrészetesen egy mexikói meztelenkutya nem igazán érezné jól magát egy nyolcvan hektáros birtokon, főleg télen, azonban egy kuvasz prímán elhesszelgetne ott.

Azaz természetesen, ez a fajtától függ, hogy azt mire alakították ki, hol alakult ki, stb. Persze vannak határeset-kutyák, mint például a boxer, vagy a magyar vizsla. Mind a két fajta rövidszrű, azonban nem ölebne készült. Bírják a hideget, persze nem a tundrán. Bírják a meleget, persze nem a szaharában. Bírják a kanapén, nagyon is. Itt is a lényeg, hogy minél többet kell őket vinni kirándulni, sétálni, kutyák és emberek közé.

Azaz noha a lakás kisebb mint a kert általában, mgis a lakásban tartott kutyát naponta háromszor leviszik (jó esetben nem 5 percre) sétálni. A kertben tartott kutyákkal is kell foglalkozni, hiszen a sétának nem is igazán a mozgás a lényege, hanem hogy kutyánkat megismertessük új dolgokkal, illetve magával az ismeretlennel.