A britek külön tárgyalják a vadászkutyákat, és külön a kopókat, vérebeket), agarakat. Nézzük akkor most őket. Feltehetőleg az emberrel vadászás legősibb formáját őrizték meg a stílusukban.

9. Agarak

A leggyorsabb kutyák. Szemmel vadásznak, észreveszik, utolérik és leteperik a vadat. Egyedül vagy párban, az agarak megkapó látványt nyújtanak vadászat közben. Többféle méretben, színben és szőrtípusban tenyésztik őket. Nem valók családi kutyának ( a Kis olasz agár kivételével, mely inkább öleb), hiszen nagyon nagy a vadászösztönük, így aki nem tud eljárni agárversenyekre, coursingra, vagy legalább hobbyvadászatokra, ne tartson agarat. Mint már említettem, kinézetük igen változatos. Az Afgán agár eleganciát sugároz, a Skót szarvasagár (deerhound) inlább rusztikus külsejével hódítja meg az embereket. Legismertebb az Angol agár (greyhoud) , és természetesen létezik Magyar agár is (képen). Ázsiának rengeteg féle agara van, noha a Orosz agarat (Barzojt) és a Perzsa agarat (Salukit) a legtöbben ismerik, az Eurázsiai sztyeppéken sok más ritka agárfajta teljesít szolgálatot. A beduinok agara, az Azawakh többet ér, mint akármelyik teve, sokszor a solymokkal együtt vadászik.

10. Kopók

A legősibb vadászati mód az övék. Falkában járnak, orral vadásznak, kitűnő szaglásukkal a vadat fölhajtják, és lefogják míg a vadász odaér, vagy megölik. A viktoriánus Angliában nagy divatja volt a kopózásnak éppúgy, mint Franciaországban. Ezért van az, hogy szinte minden francia birtoknak van egy kopófajtája, és ennek változatai. Léteznek Gascogne-i kopók kis, nagy, basset és giffon változatban, Vendéen-i, Artois-i kopók és még sorolhatnám. Angliában inkább az alapján nevezték el a kopókat, hogy mire vadásztak velük. Így lett Angol rókakopó, Vidravadász kopó, Nyulászkopó azaz a Harrier és a szintén nyúlra vadászó, manapság már ismert kedvenc, a Beagle. De még a Basset hound is a kopók családjába tartozik. Léteznek amerikai, jugoszláv, skandináv és német kopófajták, a miénk az Erdélyi kopó (képen), melynek úgy tűnik megtalálták a kihaltnak vélt rövid lábú változatát.

 11. Vérebek

Tulajdonképpen a vérebek a kopók egy típusa, ugyanúgy,a hogy a griffonok, azonban míg a griffonok tényleg semmiben nem különböznek a kopóktól (a szőrzetüket kivéve a vízben és a buja aljnövényzetben való haladást elősegítendő), a vérebek azonban inkább egyedül, párban vadásztak nem pedig falkában, és a szaglásuk is sokkal jobb volt. Ezért is nevezték őket vérebnek, hiszen a vércsapát szagolták. Egyes Angol (képen) vérebekről úgy tartják, a többhetes kihűlt nyomot is követni tudják. Érdekesség, hogy a brit törvényhozásban bizonyítóerejű az ezekkel a kutyákkal végzett azonosítás. Az Angol véreb neve Franciaországban Szent Hubertus kopó, ennek a történetét majd később írom le, mivel elég hosszú és bonyolult a vita. Hazánkban egyre népszerűbb a Hannoveri véreb.