Ebenci Klopédia

Kutyák a világ minden tájáról, fajták, sportok, mert kutya nélkül lehet élni, de minek. UPDATE: egy EP gyakornok 5 hónapja Brüsszelben

innen jöttök ti

Friss hús

  • Melech Haolam: A Melech Ha'olam FCI kennelben Budapesten várható alom 2020 végén. Két saheli azawakhot importálta... (2020.04.14. 08:11) Azawakh (FCI: 307) - az anorexiás kutya
  • Józsefné Nelli Bajj: Üdvözlök minden kutya tulajdonost,két kutyánk van, fehér lány és egy fekete fiú törpe uszkárok.mos... (2013.01.18. 17:48) Kutyanevelés - első napok az új otthonban
  • konaking: nekem is van, és nem bántam meg, csodálatos fajta. (2012.12.28. 08:40) Mudi (FCI: 238)
  • tandy96: Nagyon jó :) (2012.04.09. 10:46) Németjuhász rokonság I.
  • FeP: Nekem is amstaffom van, és borzasztóan szeretem. Hihetetlen mozgásigénye van, állandóan megy, kere... (2011.10.31. 16:23) Pitbull?

Öreg kutya, nem vén kutya

Iratkozz föl!

Szőnyeglakó vadállat

2008.11.21. 19:05 :: hatláb

 Kutyások, de még inkább nem kutyások körében zajlik élénk vita arról, hogy mi a jó az ebeknek. Lakás vagy kert, ez itt a kérdés. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mint minden, az életet leegyszerűsítő kérdésre, erre is csak egy értelmes választ lehet adni: Az attól függ. 
De mitől? Nyilván sok mindentől. Elsősorban a lakás illetve kert egyéb tulajdonságaitól, a gazdával és/vagy sétáltatással eltöltött időtől, a kutya fajtájától, lelkétől, lelkünktől, stb.
  

Aki egyszerűen elintézi a dolgot, hogy a kutya nem való a lakásba, valószínűleg csupán az áhítozó gyermekét akarja ezzel leszerelni, fél a kutyáktól, vagy elege van a sok kutyaszarból. Mellesleg az utóbbival teljesen egyetértek. Aki viszont emberi ételt főz mindennap a kutyájának és együtt nézik este a tévét a kanapén fekve, annak az embernek gyerekre és barátokra van szüksége.

A farkast nagyjából 17000 évvel ezelőtt kezdték el háziasítan az őseink (bár "a lehújabb kutytások szerint" úgy tűnik, 31 700 évvel ezelőtt is voltak már az ősemberek mellett domesztikált kutyaszerű farkasok). A jégkorszakban még az emberi közösségek is teljesen mások voltak. Barlangokban laktunk akárcsak sok ragadozó állat, étkezési és tisztálkodási szokásaink sem voltak igazán különbözőek. Ekkor az "őskutyák" teljesen együtt éltek az ősemberrel. (hogy hogyan, azt majd egy másik posztban írom le.) Azóta, ahogyan az ember életmódja változott, úgy változott a kutyáké is. Emberi életmódból nagyon sokféle van, nagyjából ugyanannyi, ahányféle "kutya-életmód" létezik. Így aztán nincs értelme egy kalap alá venni mondjuk egy Kaukázusi juhászkutya és egy Pekingi palotakutya létszükségleteit. Míg az előbbi még most is leginkább az ázsiai sztyeppéken őrzi a nyájat, és harcol a farkasokkal, medvékkel, orvvadászokkal, addig az utóbbi a XIX. századig nagyjából ki sem mozdult a Tiltott Városból.

Az a baj, hogy manapság a legtöbb ember teljesen elszakadva él a természettől, így aztán nem tudja, hogy hogyan bánjon annak egy kis részletével, egy állattal. Az egyik szélsőség, aki gyerekként kezeli őket. Ebben az elképzelésben a legnagyobb problémát az okozza, hogy amíg a gyerek felnő, és megérti, hogy miért nem lehet homokkal megdobálni a szomszéd Julcsit ha az elvette a lapátját, addig a kutya sosem "nő fel" emberi értelemben, tehát nem elmagyarázni kell neki a dolgokat, hanem idomítani. Szebb szóval nevelni, de ez akkor is idomítás, pontosabban operáns kondicionálás. Aki gyerekként kezeli a kutyáját, nem tanítja meg az alapvető engedelmességi feladatokra (gyere ide; ül; ereszd el a szomszéd nénit), és ez veszélyekkel jár. Nem csak másokra nézve, de saját magára is, hiszen az állat szempontjából a család a falka, egy hierarchikus szerkezettel, amibe ő is beletartozik. Ha lehetőségét érzi, megpróbál előrébb lépni a rangsorban. Ez az esetek egyik felében nem jár problémával, a másik felében történnek viszont a "gazdaharapások", ennek folytatásaként a kutya eladása, elhajtása, elaltatása.
Aki tárgyként kezeli a kutyáját, annak viszont szinte teljes mértékben az eb látja kárát. Nem foglalkoznak vele, kikötik a kert végébe egy láncra, ha már öreg, elviszik egy sintértelepre ( a kutyamenhelyek lakói 65%-ban leadott kutyák!), vagy eleresztik valahol a közeli erdőben.

Összefoglalva, nem az a lényeg, hogy hol, hanem, hogy hogyan tartjuk a kutyánkat. Ha sokat foglalkozunk vele, nem igazán számít, hogy épp betonon, parkettán, padlószőnyegen vagy füvön éli le az életét. Az viszont igaz, hogy a "foglalkozás" általában sétáltatást és egyéb szabadtéri tevékenységeket jelent, így ökölszabályként el lehet modani, hogy minél többet van velünk a szabadban az állat, annál jobb neki.

6 komment

Címkék: nevelés tartás kutyalélek

A bejegyzés trackback címe:

https://ebenci.blog.hu/api/trackback/id/tr68771149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

OFF,

bár nem teljesen, idomítás kapcsán, de nincs tipped, hogy lehet megmagyarázni a kutyáknak, hogy a kertnek csak egy részét használják WC-nek?

ON
Phaidros,
a kutya nem szeret a saját területén piszkolni, ezért kell reggel és este elengedni, vagy sétáltatni.
Persze én könnyen vagyok, nincs közelünkben senki sem, szabadon szaladgálnak a kutyák.
A városi házban Bonnie-t sétáltatom, vagy jöhet velem, ha futok.
Be lehet idomítani nyilván, a lakásban élő kutyáknak is van szokott helye, de nem érzi jól magát a jószág.
Inkább engedd ki, ha nem zavarsz ezzel senkit, és kicsi a forgalom a kornyéken.
Nem csavarognak el, hazajönnek. Kivéve a párzási időszakot, akkor zárni kell mindkét nemet.
Azt szokták mondani, hogy "maguktól megtanulják", oda rakják a csomagot, ahol senki sem mászkál. Nyilván ez több része is lehet a kertnek. Ha nem választja ki egyik helyet sem, akkor az már nehezebb dolog. Eseteg egy rész felszórni homokkal, és minden nap egy bizonyos időben addig ott tartani a kutyát, amíg el nem végzi a dolgát.

ekkerjoz:
Azt hiszem, írni fogok egy cikket arról, miért nem jó, ha a kutyákat szabadon, gazda nélkül engedjük sétálni. Addig is ennél a cikknél nézd meg a kommentekre adott válaszaimat, zanzásítva ez a véleményem:
ebenci.blog.hu/2008/11/14/molosszusok

Ezen kívül pedig még az, hogy az utcán is föl kéne szedni a kutyaszart, többek között ezért nem bírnak "minket a nem-kutyások".
Azt mondanám, hogy mindig van egy preferált helyük, de most hogy ketten lettek, volt egy időszak, amikor a legjobb állapotban lévő fű lett az. A homokot megpróbálom. Igazából az is közrejátszhatott, hogy egyszerűen nincs jó hely nekik az udvaron erre, amíg nem csinálok.

Ekkerjoz,

Sajnos van egy "halálút" a közelben, keskeny, egysávos, de viszonylag jó állapotú beton, le a hegyről, és persze sok kutyás aki sétáltat.
A kép nagyon ütős. Nekem is volt vizslám, nemrég pusztult el, júliusban temettük. 13 éves volt. Ő is imádott ágyban aludni:)
Jaja, elfelejtettem, mi tanyán tartunk sok kutyát, otthon, a városi házban csak egyet.
Óballán mindenki szabadjára engedi a kutyáját, széles utak és rettentő árkok vannak, mondjuk a porták is 11-12000 m2 területek.
Erre mondják, hogy mindenki magából indul ki...
süti beállítások módosítása