Már írtam bajor kutyafajákról, a Jagdterrierről és a Fürjészebről, mosj jöjjön még egy vadászkutya, egy véreb. Hasonlít a Hannoveri vérebhez, hiszen tőle származik. Ám a hegyekben egy könnyedebb, gyorsabb mozgású kutyára volt szükségük a bajor vadászoknak, így alakították ki a Bajor hegyi vérebet.

A vérebek eredetileg a vizsláktól származnak, ez különösen jól látszik a minden vizsla ősének tartott Bracco Italiano-val való hasonlóság alapján. A vérebek a falka különlegesen jó orrú kutyáiból alakultak ki, akik nemcsak a friss vércsapát, de a többnapos kihűlt nyomot is biztosan végig tudták követni. Ezeknek a nyugodt és magabiztos kutyáknak kellett a már elveszett vad nyomát felkutatniuk. Több hasonló fajta keresztezése révén a XVIII-XIX. század fordulójá tenyésztették ki a Hannoveri vérebet.

A német 1848-as forradalom után az úri, nagy falkás, sok lovas vadászatok megszűntek, valamint a lőfegyverek elterjedésével más régebbi vadászati stílusok is kimentek a divatból. A német vérebek feladata is megváltozott, ekkor leginkább "lövés utáni munkára" használták őket. Hosszú pórázon követte a kutya a lelőtt vad nyomát, ebben  nélkülözhetetlen volt kitartása, állhatatossága és kitűnő orra. Hogy ezeket a kívánatos tulajdonságokat a hegyvidéki területeken is kihasználhassák, báró Karg-Bebenburg 1870-ben Reichenhallban keresztezte a Hannoveri vérebet a ma már kihalt vörös hegyi vizslával, így alakította ki a mai modern Bajor hegyi vérebet, melyet még manapság is inkább a hivatásos vadászok segítőtársakánt találhatunk meg.

Németország egyik leghíresebb rendezvénye, az Oktoberfest előtt hagyományosan fölvonulnak többek között a német vadászok is, kutyáikkal. Rengeteg Bajor hegyi vérebet láttunk most ősszel, sőt, még egy Magyar vizslát is!

A teste kicsit "hosszabb, mint magasabb", színe vörös, barna vagy tigriscsíkos. Nyugodt és kiegyensúlyozott, az idegenekkel szemben távolságtartó, de nem lehet sem félénk, sem agresszív.