Kiskutyák... Nincs is annál szebb dolog, mint mikor az újdonsült kutyulit hazahozzuk, és egész délután átszunk vele. Az már kevésbé szép, mikor nem tudunk aludni tőle éjszaka, mert szegényke sír a kutyacsaládja után. Hogy ilyenkor mi a teendő? Hát legkevésbé sem az, hogy áthozzuk a hálószobába, vagy adunk neki enni. Ilyen, és ehhez hasonló tanácsokat fogok leírni ebben a "bejegyzéssorozatban", egyszóval a kutyanevelésről fogok "értekezni" az elkövetkezőkben. Ellenvéleményt, kérdéseket most is szívesen veszek.
Tehát, hazahoztuk a kiskutyát, mik a teendők? Mindenképpen kérjünk a tenyésztőtől egy plédet, kendőt, vagy bármilyen takarót, amin az alom szaga rajta van, de mi is vihetünk oda pár héttel az elhozás előtt egy pokrócot, hogy bevegye az alom szagát, és azt lehet majd a kiskutya alát teríteni később.
Következő lépés: kint, vagy bent tartsuk a kutyát? A kerttel nem rendelkező otthonok tulajdonosai ezt a bekezdést átugorhatják. Szóval, ha télen jön a kölyök, akkor nehezebb a dolog, mivel az első hetekben mindenképpen a lakásban kell tartani, utána meg ugye nehéz kitoloncolni, ha mégis kint akarnánk tartani. (Ezért érdemesebb tavasszal kutyát venni). Tehát tegyük föl, hogy van kertünk, meleg is van, így csak a saját döntésünkre van bízva a kutyus otthonának a helye. Szerény véleményem szerint, akármennyire szeretjük a kutyánkat, azért annak többnyire kint van a helye. Legyen egy jó meleg (szigetelt, ajtó előtt függöny) kutyaháza, ott nem fog megfázni. (Itt megint tennék egy kivételt a bichonokkal, meztelenkutyákkal és csivavákkal, de többel nem). Ezzel együtt a mi kutyánk is bejár az előszobába, nem bírtunk ellenálni a szemeinek. Hogyha a T. Olvasó sem tud, akkor azt javaslom, hogy csak felmosható padlóra, és csak a nep egy bizonyos szakában engedje be szeretett négylábúját. A szőnyegtilalom nem a szobatisztaság miatt kell (hiszen egy többnyire kint tartott kutya nem fog a lakásba piszkítani), hanem a szőr miatt. Főleg a rövidszőrű kutyáknál ajánlom, mivel azok a kicsi, állíndóan hulló szálak kitűnően bele tudnak meni bármilyen kárpitba, és képtelenség kiszedni őket. A mindig azonos időpont pedig azért kell, hogy a kutya ne dörömböljön a bejárati ajtón állandóan, mert az sem a fülnek, sem pedig az ajtó kinézetének nem tesz jót.
Szobatisztaság: A másik nagy dilemma, hogy hogyan szoktassuk szobatisztaságra a kiskutyát. Ha alapvetően kint van, akkor, mint már említetten, nincs gond. Ha mindig lakásban tartjuk, akkor viszont a következőt lehet tenni: Becsukjuk, vagy elkerítrjük a kutyust egy kis helyre (WC vagy fürdőszoba, esetleg a konya vagy előszoba egy része), a pedlóját beterítjük újságpapírral, belerakjuk a jövevényt és várunk. Valószínűleg a kiskutya az egyik sarokba fogja végezni a dolgát. Akkor megdícsérjük, és kivesszük. Alvás után kicsivel megint berakjuk. Tulajdonképpen pár napig, ha úgy érezzük, régen pisilt-kakilt, berakjuk az elekerített részbe. Valószínűleg egy idő után a kutya mindig ugyanarra a részre fogja letenni a kics csomagot. Egy idő után a "kiválasztott" újságpapírtól legtávolabb lévő papírokat elvesszük. Ha minden jól megy, a kiskutya ismét ugyanabba a sarokba rakja majd a csomagot. Ekkor a kicsit közelebb lévő újságpapírokat is elvesszük, majd így folytatjuk, amíg csak az az egy papír marad. Így a kiskutya elvileg megtanulja, hogy csak az újságpapírra teheti, ha pedig az nincs ott, akkor nem rakja le. AMikor pedig levisszük sétálni, akkor is jól jön, ha csak újságpapírra rakja, mert így azonnal föl tudjuk szedni, és ki tudjuk dobni a legközelebbi kukába. (Mert ugye senki sem szokta otthagyni???)
Persze egy csomó egyéb módszer is létezik (egyik ismerősöm megtanította a kutyáját a "kakilj!" vezényszóra), de ha eleinte jó gyakran levisszük a kutyát, akkor előbb-utóbb magáról is megtanulja, hogy a lakásba ne.
A következő részben szó lesz az oltásokról, és a nevelés-szocializáció első lépéseiről.