Mivelhogy kifogytam a jól körülhatárolható vadászkutya-típusokból, következzék az "egyéb" kategória.
12. Lajkák
Szerencsére ők még viszonylag jobban körülhatárolhatóak, a lajkák összefoglalóan tulajdonképpen a volt Szovjetunió őshonos kutyafajtáit jelentik. Na meg a Karéliai medvevadászt, de mivel ő nem a CCCP területén élt, ezért a Párt nem tekintette lajkának. Helyette kialakították az Orosz-európai lajkát, ami gyakorlatilag ugyanaz a fajta, csak nagyobb, erősebb, veszedelmesebb. Prémes állatokra, de farkasra, medvére is vadásztak velük. Oroszországban a "lajka" szó kutyát, ugatóst jelent. Az rosz köznyelvben nem csak a lajkákat hívják lajkának, hanem a Norvég Elghund-ot is (amivel jávorszarvasra vadásztak), utalva a rokonságra. Lajka, az első élőlény az űrben nem lajka fajtájú volt, hanem keverék, ám valószínű, hogy lajka vér is folyt az ereiben. És nem Lajka volt a neve, hanem Kudryavka, azaz Bodri. Legismertebb képviselőjük a képen látható Nyugat-szibériai Lajka.
13. Japán vadászkutyák
Japánban sokféle spicctípusú kutya élt, szinte minden szigetnek megvan a maga inu-ja (az Inu japánul kutyát jelent). Lagismertebb képviselőjük az Akita Inu, de van még többek között a kisebb Shiba Inu, ám a japánoknak talán a legofontosabb a még a hazájában is nagyon ritka Kai Ken (képen), őt nemzeti kincsként tartják számon 1934 óta hivatalosan is. A hegyvidéki vadászatra tenyésztették ki őket többnyire. Vigyázat! Noha a Tosa Inu is japán fajta, ő egy masztiff, nem pedig egy vadászó spicc. Az Akita Inu Amerikában is nagyon népszerű lett pár tíz évvel ezelőtt, ám mint ahogy sok kutyafajtát, az akitát is átalakították kicsit az amerikai ízlésnek megfelelően. Nagyobb lett, bundásabb, mackósabb. Ma már ez egy másik kutyafajta, a Nagy Japán kutya.
14. Egyéb vadászó spiccek
A Spiccek közül ővelük nem szánt húzattak, hanem vadásztak. A Norbottenspets majnem kihalt, de lelkes tenyésztők megmentették az állományt, ez az egyik legkisebb (természetesen kialakult) spiccfajta. A képen látható finn spicc elterjedtebb, Eredetileg szárnyasokra és kisebb vadakra vadásztak vele. A vadat szüntelen ugatással jelzi. Vadászversenyeken az ugatások számát is értékelik, ami elérheti a 160-at is percenként.