Nem csak a nemzetközi kutyás szervezetekről lehet sokat írni, de Magyarorszának is van saját ebtenyésztő szervezete. Rögtön három is, hogy hűek maradjunk a saját széthúzó mivoltunkhoz. A következő hosszú poszt lényege, hogy az eddigi korrupt kutyatanyésztő banda nyakára ültette az állambácsi a saját korrupt kutyatenyésztő bandáját. Ők  harcolniak már tíz éve, ami most úgy tűnik talán, nemsokára véget ér.

Nos, a kutyát már nagyon régen domesztikálta az ember. Ahogy az idők folyamán a mi tevékenységünk is egyre inkább specializálódott, a kutyák feladatai is egyre sokrétűbbek lettek, ezekhez idomultak a kutyák belső és külső tulajdonságai is. Így kialakultak a fajták. Azok az emberek, akik ugyanazt a fajtát szerették, tartották, tenyésztették, egy közösséget alkottak. Így szépen lassan megalakultak a kutyás klubok. Magyarországon először 1839-ben Széchenyi István alapította meg a Pest Megyei Agarász Társaságot. Így kezdődött a magyar kutyatenyésztés. Telt-múlt az idő, egyre többféle tenyésztő kezdte hallatni a hangját, így 1889-ben megalakult a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete, azaz a MEOE. Az FCI csak 1911-ben alakult meg, és nem mellesleg az alapító országok között volt az Osztrák-Magyar Monarchia is. Innentől a mi szempontunkból semmi érdemleges nem történik egészen 1998-ig, mert a Rákosi- és Kádárrendszerben a MEOE volt megbízva a magyarországi törzskönyvezési eljárás koordinációjával.

No igen, a törzskönyvek. Ugye ahhoz, hogy egy fajkutyát fajkutyának ismerjenek el, kell valami bizonyítvány. Ez a törzskönyv. Ezt ugye egy elismert hatóságnak kell kiállítania. Ez a szervezet meg persze pénzt kér a fáradságos munkájáért, és nyilván többet, mint a működési költségei. Na meg persze a kiállítások szervezése, ahol a nevezési díj megintcsak szép összeg. De az igazi biznisz, az export. Sok kiskutyát törzskönyvezünk, és eladjuk külföldre ötször annyiért, mint amennyibe a tartásuk, nevelésük került. Na ezen a koncon vesztek össze a mi jó öreg magyar kutyásaink. Visszakanyarodva, a MEOE élte monopolisztikus világát a rendszerváltásig, és még utána is, mert "nem vették észre", hogy milyen elavult a szövetség struktúrája, mennyi korrupció sűrűsödött bele az egykor szebb napokat látott szervezetbe. Na meg ekkor jöttek rá, hogy a kutya-biznisz akár az állambácsié is lehetne, hiszen a marha-, sertés- és lótenyésztés már az övé. Szó szót követett, és a legfőbb ügyész írt egy levelet a földművelésügyi miniszternek, hogy egyrészt a MEOE milyen jogon vezeti "a" magyar kutyák törzskönyveit és hogy ezzel háttérbe szorítja a többi (a piaclibero folytán megjelent) tenyésztő szervezetet, másrészt meg milyen korrupt ez a banda, pfuj, pfuj. Ami igaz, az igaz, tényleg korrupt banda. Az FVM miniszter új rendeletet adott ki, melynek értelmében az összes tenyésztői szervezetnek bíróságon bejegyzett jogi személynek kell lennie, ennek megfelelően kellett módosítani a tenyésztési szabályzatokat. A MEOE alklubjai közvetlenül a MEOE-nek adták be a pályázatukat, amit az elnök egyesített, és benyújtotta az FCI által elismert összes kutyafajtára vonatkozóan. Ez nem felelt meg a rendeletnek. Hiányoztak a pályázatokból bizonyos dolgok, és a MEOE nem tett eleget a hiánypótlási felszólításnak. Végül 51 szervezet nyerte el a fajtagazda címet, egyik sem tartozott a MEOE kötelékébe, ám a legtöbbjük párhuzamos klubot tartott fenn a MEOE-nél. Nem tudom, mi lehetett az a hiány, ami megakadályozta a 110 éves tenyésztői szervezetet abban, hogy továbbra is az ő klubjai legyenek a fajtagazda szervezetek. (fajtagazda alatt értsd: övék a lóvé, meg a hatalom.)

A rendelet értelmében létre is hoztak még egy tenyésztői szervezetet (még azelőtt, hogy a MEOE benyújtotta volna a pályázatát), ez pedig a Magyar Ebtenyésztő Szervezetek Szövetsége, azaz a MESZ. A tenyésztő szervezetek szépen bejelentkeztek az FCI-nél, hogy most már az EU-s és a magyar törvények értelmében ők jogosultak a magyarországi kutyatenyésztés koordináláára, nem a MEOE. Az FCI kivárt, hiszen ő a MEOE-vel van szerződéses viszonyban, nem a Magyar Állammal. Nos, mint említettem, sok tenyésztő ebben a szervezetben is, meg abban is benne volt, ami nem tetszett a MEOE-nak (mert szép, ha monopóliumban van valaki), így fegyelmi eljárásokat indított ezen tagjai ellen. Erre a MESZ az FVM-en és pár lefizetett egyetértő képviselőn keresztül egy törvénymódosítási indítványt terjesztett be, miszerint Magyarországon csak államilag elismert tenyésztői szervezet rendezhet kiállítást és bonyolíthatja a kutyás (lovas, tehenes, malacos, libás) életet. Erre a MEOE is fizetett talált magának megfelelő honatyákat, ők pedig ennek a törvénynek a visszavonását, és alkotmánymódosítást követeltek. Párhuzamosan folyt a Legfőbb Ügyészség keresete is a MEOE feloszlatását illetően.

Tíz éve tart már a huzavona, ami úgy tűnik, véget ért, mert 2008. október 7-én a Fővárosi Ítélőtábla elutasította a Legfőbb Ügyészség keresetét, miszerint semmi nem korlátozhatja az egyesülési jogot, így a MEOE tovább működhet, valamint ha az FCI-vel szerződéses partneri viszonyban van, akkor ugyan államilag elismert törzskönyveket nem, de az FCI által elismert törzskönyveket kiadhat.

Ez volt a történet, most jön a tanulság: Magyarország, kis ország, kis kutyás társadalommal. A kutyatenyésztés annál jobb, minél többen, és minél nagyobb egyetertésben tenyésztik az adott fajtát. A tíz éve tartó kakaskodásnak (mert hogy másnak nemigazán lehet nevezni) az lett a vége, hogy a MEOE kiállításokra jóval kevesebben járnak, a MESZ kiállításokra meg gyakorlatilag senki. A lelkiismeretes tenyésztő kétféle törzskönyvet vált ki, ami ugye dupla pénzbe kerül, ráadásul a MEOE (amelyik származási lap ma sokkal többet is nyom a latban) nagyon nem nézi jó szemmel, ha a tenyésztő MESZ tag is. Sajnos a magyar mentalitás a kutyázásban is kiütközik. Hiába, ember embernek kutyája farkasa.