Jön a karácsony, amikor együtt vagyunk a szeretteinkkel, hogy

 megünnepeljük Jézus Krisztus születését (vagy a téli napfordulót, vagy hogy végre újra fenyőillat van a lakásban). Ilyenkor ajándékot is szoktunk venni a szeretteinknek. Hála a fogyasztói társadalom kiteljesedésének, manaság a kedvencünket is meg-meglepjük ezzel-azzal eme jeles ünnepen. Persze nem kell elkeseredni, aki nem vesz semmit Bodrinak, az sem egy állatkínzó, akit a Négy Mancs majd meglincsel. Azonban aki mégis tervezi, hogy a karácsonyi ajándéközönbőll a kiskedvencnek is csurranjon-cseppenjen valami, annak íme pár ötlet a fa alá.

Azon gazdák, akik nem tartoznak a cicababák, juppie-k, digók, parishiltonimádó-hülyepicsák közé, egy olyan dolgot adnak a blökinek a szeretet ünnepn, amit tényleg szeret. Na, mi az amit minden kutya minden körülmények között szívesen fogad? Na mi? Igen, a velőscsont. Vagy akármilyen hús, belsőség, csont, porc, pörc, bőrke. Nyersen vagy főve, igazi kutyaparadicsom. Illetve kutyavelőscsont.

Kicsit menőbb gazdik megvehetik ugyanezek szártott bőrből, kutyatáp-koncentrátumból készült változatait, ami jóval szalonképesebb. az ízbéli különbségekről csak annyit tudok, hogy a sülthúst szeretem. Ilyesmiket minden magára valamit adó kisállatkereskedésben meg lehet venni.

Azok a gazdák, akik szeretik az ajándékkosarakat, összeállíthatnak egyet a drága ebnek is. Csak a celofánt kell előtte levenni, mert ha azt megeszi a kutya, akkor bizony baj van, mert a celofándaraboknak távozni is kell az állatból hiánytalanul, különben jön a műtét. Egy iyen kis karácsonyi kutyagumi-puzzle-t pedig nem kívánok senkinek sem.

A betegebb még menőbb gazdik karácsonyi jelmezekkel is meglephetik kedvencüket, például ezzel a mikulásjelmezzel (külön felhívnám a fgyelmet az álszakállra),

vagy ezzel a rénszarvas, illetve udvaribolond (vagy kobold, vagy grincs) fejdísszel.