Ebenci Klopédia

Kutyák a világ minden tájáról, fajták, sportok, mert kutya nélkül lehet élni, de minek. UPDATE: egy EP gyakornok 5 hónapja Brüsszelben

innen jöttök ti

Friss hús

  • Józsefné Nelli Bajj: Üdvözlök minden kutya tulajdonost,két kutyánk van, fehér lány és egy fekete fiú törpe uszkárok.mos... (2013.01.18. 17:48) Kutyanevelés - első napok az új otthonban
  • konaking: nekem is van, és nem bántam meg, csodálatos fajta. (2012.12.28. 08:40) Mudi (FCI: 238)
  • tandy96: Nagyon jó :) (2012.04.09. 10:46) Németjuhász rokonság I.
  • FeP: Nekem is amstaffom van, és borzasztóan szeretem. Hihetetlen mozgásigénye van, állandóan megy, kere... (2011.10.31. 16:23) Pitbull?
  • Woockie: @hatláb: mielott atnyergelsz, szerintem erdemes megismerned oket. :) az biztos, hogy nem problemam... (2010.12.04. 02:23) Csehszlovák Farkaseb (FCI: 332)

Öreg kutya, nem vén kutya

Iratkozz föl!

Német Vizslák (FCI: 119; 117; 98; 232)

2010.02.12. 17:05 :: hatláb

Először is szögezzük le, hogy a német vizsla kifejezés kétértelmű. A _német_ vizslák nem csak a német-vizslák, ugye. Létezik még a Weimari vizsla, a Kis és Nagy Münsterlandi vizsla, a Griffon és a Pudelpointer is, de ha csak a nevükben is Német vizslákat nézzük, abból is van négyféle. Remélem eddig lehetett követni.

A képen a rövid szőrű változat látható, de van még hosszúszőrű, szálkásszőrű és drótszőrű típus is. Igyekeztem olyan képet keresni, ahol szépen látszik a német vizsla orrháta, ami szerintem kvázi olyan szigorú kifjezést kölcsönöz a kutyának, amilyenek a poroszok lehettek, amikor kialakították a fajtát a XIX. század végén.

Mint már említettem, szinte minden valamirevaló vadászhagyományokkal rendelkező országnak megvan a maga vizslafajtája, hiszen ez a mindenes vadászkutya volt a legpraktikusabb segítsége azoknak a vadászoknak, akik tényleg a heti húsellátmányt szedték össze az erdőben, nem pedig csak kedvtelésből lőtték az erdő népét. A büszke britek természetesen ezalól is kivételek, mivel ott az uraknak volt kapacitásuk minden vadászati stílusra és feldatra külön fajtát tartani, a népet pedig egyszerűen kitiltották az erdeikből. Persze az utóbbiakat sem kellett félteni, csak ők kicsit kevésbé látható kutyákkal vadásztak ezentúl. (pl. Lurcher-ekkel)

Németországban azonban már akkor is a praktikumon volt a hangsúly, és egy porosz vadásznak eszébe sem jutott volna több kutyával elvégeztetni azt a munkát, amit egy is meg tud csinálni. Ezért kezdték el tudatos formálását a gyakorlatilag már amúgy is meglévő német vizslának. Ezután alakult ki a hosszú szőrű változat, mert ugye minek zöldmezős szettereket csinálni, ha a jó kis rövidszőrű baranemzős beruházással, kevesebb kezdeti költséggel ugyanolyan értékes befektetést tehetünk? Ezután nemsokára a jól bevált módszert ismét alkalmazták, csak ez esetben a drótszőrű változatot alakították ki. Mindkét "spin-off" fajta beváltotta a hozzá fűzött reményeket és kiváló vadásznak bizonyultak, nem csoda, hiszen ha a németek mottója a "Teljesítménnyel a típushoz" volt, akkor azt véghez is vitték. A szálkásszőrű változat kicsit kilóg a sorból, mert nem a rövidszőrű német vizslából és egyebekből tenyésztették ki, egy régebbi német griffon típus leszármazottja, amit újrafelfedeztek a nagy vizslásítás során.

Érdekes módon, de egyátalán nem meglepően a német vizslák is olyanok, akár egy igazi német (avagy porosz, ezesetben elnézést kérek a bajoroktól). Nagy munkabírású, fegyelmezett és pontos vadász, minden felesleges faksznitól mentes. Ha parancsot kap a vad után indul, majd megállja, kiugrasztja, és amikor a vadász lelőtte, visszaviszi azt a gazdájához. Természetében itt is érvényesül "poroszossága", de nyilván ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne vele játszani, csak mondjuk nem annyira, mint egy bohókás bajor boxerrel.

Magyarországon saját vizslánk mellett kevésbé jutnak szóhoz fritzék, de a rövid szőrű és a drótos néhol látható az utcákon. A megszokott zsemleszín helyett őzbarnák (az egész feketéstől a majdnem fakóig), illetve őzbarna foltokkal és spriccelt szőrzettel rendelkezhetnek. A betegségekkel szemben közepesen ellenállóak, tulajdonképpen annyira, mint a mi magyar vizslánk.

2 komment

Címkék: német vizsla 7. fajtacsoport vadászkutyák

Schnauzerek (FCI: 181, 182, 183)

2009.12.13. 12:02 :: hatláb

 Biztos mindenki látott már valamilyen méretű vagy színű snauzert. Ezek a mokány, drótszőrű, szakállas ebek garantáltan magukra vonzzák a tekintetet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az eredetileg Dél-Németországban kialakult tanyasi kutyának 3 méretváltozata (óriás, közép, miniatűr) és alapvetően két színváltozata van (fekete és só-bors), de a miniatűr méret létezik még fekete-ezüst és tiszta fehér színben is. 

Alapvetően a középschnauzer volt a másik kettő őse, ezeket a kutyákat a tanyas és majorsági udvarokban, istállókban használták, mert különösen élvezi a lovak társaságát és a rágcsálók kiirtását. Ezért is hívták eleinte Rattler-nek, azaz patkányfogónak. 1882-ben württenbergben kezdték el nemesíteni a fajtát, ekkor a dús szakállra és szőrzetre, valamint szürke szín megszilárdítására törekedtek leginkább, de előfordultak akkor még fakóvörös egyedek is.

Az óriás schnauzer ősei között csak az egyik a közép schnauzer, a többi között valószínűleg vannak uszkárok, német dogok, flandriai bouviere-k és egyéb bajor paraszt- és mészároskutyák. Hármuk közül az óriás schnauzert tartják még ma is munkakutyának, rettenthetetlen ámde megfontolt karaktere alkalmassá teszi rendőr- illetve katasztrófakutyának.

A közép és miiniatűr schnauzerek leginkább kedvencként vannak tartva, ez is lehet az oka, hogy a miniatűr változat két másik színben is elfogadott. Ez a legkisebb változat szinte teljes mértékben a közép schnauzerből alakult ki, ezen kívül egyéb kisméretű terrierek és majompincsek is szerpet játszhattak.

Mindhárom típus rámenős, terrieres vérmérsékletű, jól tanítható játékra mindig kész fajta. Sokmindenben hasonlít a dobermannra, de annál véleményem szerint egy fokkal könnyebben nevelhető. Betegségekre nem hajlamos, viszont szálkás szőrét rendszeresen ápolni (trimmelni) kell.

2 komment

Kertben vagy lakásban?

2009.10.20. 18:11 :: hatláb

 Ez itt a kérdés. A kutyázós társadalom felosztható kétéle egyénre. Az egyik, aki szerint kegyetlenség a kutyát lakásban tartani, mert nincs mozgástere függetlenül attól mennyit viszik sétálni, a másik, aki szerint ebünknek a lakásban a helye, mert megfázik, tekintet nlkül a szőrtípusára. Nos, mint a legtöbb általánosító kérdésre, itt is az egyetlen értelmes vlasz: az attól függ.

Én nagyon sok mindent próbálok magyarázni avval, hogy megpróbálom elképzelni, hogyan élhettek eleink a kutyákkal együtt.  Esetünkben sajnos ez sem segít, mert egyrészt az ősemberek ugye főként a szabadban éltek, de a barlangokban együtt aludtak az éllataikkal. Másrészt a középkortól egyészen napjainkig a kutyák egy része (az átlagembereknél) kint élt a kertben, viszont az ölebek és a megbecsült vadászkuták többsége bejöhetett a házba.

A megoldás pedig igen egyszerű, hiszen csak egyetlen dolgot kell szem előtt tartani: mi a kutyuskánknak a legjobb? Temrészetesen egy mexikói meztelenkutya nem igazán érezné jól magát egy nyolcvan hektáros birtokon, főleg télen, azonban egy kuvasz prímán elhesszelgetne ott.

Azaz természetesen, ez a fajtától függ, hogy azt mire alakították ki, hol alakult ki, stb. Persze vannak határeset-kutyák, mint például a boxer, vagy a magyar vizsla. Mind a két fajta rövidszrű, azonban nem ölebne készült. Bírják a hideget, persze nem a tundrán. Bírják a meleget, persze nem a szaharában. Bírják a kanapén, nagyon is. Itt is a lényeg, hogy minél többet kell őket vinni kirándulni, sétálni, kutyák és emberek közé.

 

Azaz noha a lakás kisebb mint a kert általában, mgis a lakásban tartott kutyát naponta háromszor leviszik (jó esetben nem 5 percre) sétálni. A kertben tartott kutyákkal is kell foglalkozni, hiszen a sétának nem is igazán a mozgás a lényege, hanem hogy kutyánkat megismertessük új dolgokkal, illetve magával az ismeretlennel.

 

Szólj hozzá!

Címkék: erkölcsök öleb

kiskutyák eladók

2009.10.15. 22:07 :: hatláb

 gyors bejegyzés:

Boxer kiskutyák eladók, itt a képek, érdeklődni nálam lehet, egy kis kan van még.

képek itt: 

http://velnoki.hu/index.php?module=gallery&album_id=78

Szólj hozzá!

Pause

2009.09.28. 19:05 :: hatláb

 Tisztelt Olvasók!

Egy darabig szüntetelni fog a blog, mert rengeteg dolgom van, és nem győzök ide is írni. Már eddig is biztosan észrevettétek, hogy az utóbbi hetekben megriktultak a posztok. Ennek sok oka van, a legnagyobbak 1db nyelvvizsga, 1db TDK és1db munka-szerűség. Október 17-én és november 3-án drukkoljatok, utána valószínűleg újra írok.

 

Hatláb

1 komment

Vicces képek

2009.09.26. 19:08 :: hatláb

 

Szólj hozzá!

Welsh Corgi-k (FCI: 38, 39)

2009.09.19. 18:35 :: hatláb

 Ez a két kis juhászkutya kevéssé ismert magyarországon, de kölföldön, főleg Angliában igencsak kedveltek. Nem véletlenül, hiszen őfelsége Erzsébet királynő is tenyészti őket.

Az

 

 

 

FCI két féle Welsh Corgit ismer el, a Welsh Corgi Cardigan-t, és a Welsh Corgi Pembroke-ot. Utóbbit tenyészti a királynő. A "corgi" szó eredete biztosan a welszi nyelvből jön, de többféle eredete lehet. A "gi", avagy a "ci" a kutya kelta nyelven. A "cor" szócska többféléből jöhet. Egyrészt a kelta törpe szóból, másrészt a kis vadászkutyákra gyakran használt "cur" szóból.

 Többféle elmélet is létezik ezeknek a rövid lábú juhászkutyáknak a kialakulását illetően. Egyrészt származhatnak a többi basset típusú kutyáktól, azaz rokonai lehetnek a Basset Hound-nak, vagy a Tacskóknak, és eredetileg vadászkutyákból lettek marhákat terelő s ház körül segítő kutyákká, akiket Krisztus előtt 1200 évvel a kelták hoztak be a Brti szigetekre. A másik elmélet szerint a norvég spicc-szerű pásztor- illetve vadászkutyáktól származnak ezek a kiskutyák. A 10. század folyamát egy törvény miatt a földművesek csak viszonylag kistermetű kutyákat tarthattak, hogy ne veszélyeztessék a királyi vadállományt. Így ezek a spicchez hasonlító kutyák alacsonyabbak lettek, de ugyanolyan erősek maradtak, hziszen a testük nem ment össze. Ennek köszönhető, hogy eredményesen tudták terelni a marhákat is, annak ellenére, hogy a csánkjukig sem értek fel. 

A corgik jó darabik a viszonylag szegényebb rétegek kutyái voltak, de a második világháború után megalakított pembroke és cardigan tenyésztői klub, valamint az, hogy 1933-ban Erzsébet beszerzett egy Pembroke Corgi-t, majd tenyészteni kezdte őket, jelentősen megnövelte a népszerűségüket.

Kedvesek, játékosk, be nem áll a szájuk, igazi terelőkutyák, csak kisebb kiadásban. Képesek egész nap a kanapén szunyókálni, majd hörögve elűzni az arra tévedt postást egy perc alatt. Bohócok, nagyon érdekli őket a környezetük.

 Corgit azok vegyenek, akik szeretnek új helyekre menni, de azért nem gondolják magukat professzionális hegymászónak, vagy ilyesmi. Mert ezek az eleven kiskutyák mindenhova követni tudnak bennünket, de a mééretük természetesen nekik is szab bizonyos határokat.

 

Szólj hozzá!

Címkék: angol 1. fajtacsoport juhászkutyák pásztorkutyák

Juhász/pásztorkutyák II.

2009.09.07. 16:34 :: hatláb

 Második, és egyben utolsó része következik a juhász- és terelőkutyás sorozatnak, melyben a terelőkutyákról és az örző-védővé átvedlett (összefoglaló néven) pásztorkutyákról lesz szó.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2. Terelőkutyák

 A juhászkutyáknál általában kisebbek és mozgékonyabbak, ugatósabbak is, mondhatnók. Egy terelőkutyácska mindenre odafigyel, mindenre reagál, mindenütt ott van, olyan tipikus minden lében kanál. Szintén majdnem minden népnek van ilyen kis ugrabugra, csupa fül-csupa szem kutyája. Minekünk ugye három is van, a puli, pumi és mudi. De mondom, az ausztráloktól (kelpie) kezdve az oroszokig (délorosz juhászkutya), mindenütt megtalálhatóak.

Náluk már nem annyira fontos és jellemző az ellenálló szőr, hiszen nem kellett annyira hóban és fagyban őrizniük a nyájat, sokszor mentek be a barikkal az akolba, vagy aludtak a juhász szűre alatt. Azért természetesen ők sem olyan anyámasszony katonái. Sokszor őrzési feladatot is elláttak juhász nagytestvérükkel együtt, a feladatuk annyiból állt, hogy az imént említett nagy szőröst, föl kellett ébresztenük. Igen, erre pedig a legalmasabb eszköz az ugatás volt, nem elfeledkezve annak járulékos előnyeiről, hogy a házbeliek is fölbredhettek, és segíthettek nekik elkergetni a betolakodót. Manapság urbanizált világunkban sokkal közelebb vannak egymáshoz a high-tech tanyáink, ezér sokkal gyakoribb, hogy idegen kerül a ház közelébe. Bocsássuk tehát meg szegény kis védelmezőinknek a folyamatos ugatást, hiszen csak a dolgukat végzik, föl akarnak minket ébreszteni, hogy közösen megvédhessük javainkat.

Épp emiatt az energia miatt kitűnőek mindenféle kutyás sportban, főleg az agilityben jeleskednek. A kisebb méretűekkel pedig nekünk sem kell annyit sétálni. (Természetesen ez még mindig jelent nap egy órát, de legalább nem bringázni kell.)

3. Őrző-védők

A fentebb említett aglis, védelmező és gazdaközpontú természetük miatt a legtöbb terelőkutya őrző-védőnek is alkalmas. Itt most nem a rendőrkutyának is bevált pulikról fogok egy kis szót ejteni, hanem arról a néhány fajtáról, amelyekről nem is gondolnánk, hogy valaha nyájat tereltek.

Azt mindenki tudja, hogy a német juhász valaha juhász volt, ma pedig a legsikeresebb rendőrkutya, őrző-védő és úgy egyátalán, a legnépszerűbb munkakutya. A képen látható, juhokat terelő kutya viszont egy rottweiller. Igen, a félelmetes fekete-cser pitbull is valaha terelőkutya volt. Khmm... most kicsit csúsztatok kicsit, mert azért a roti sem volt az a kifejezett pásztorkutya, inkább cattle dog, a szó szoros értelmében. Ugyanis ennek a fajtának a feladata a marhák terelése volt, leginkább a vágóhidakra, a Rottweil városi piacról. Egy megtermett tehénnek pedig nem elegendő csak "odacsattintani" a lábához, mint azt többek között a mudi is teszi. Nekik keményen bele kellett harapni a lábukba, hogy hajlandóak legyenek a végzetük felé indulni. Hasonló okokból nem lehetett kisméretű kutyákat sem alkalmazni.

A fenti fajtákon kívül őrző-védővé átvedlett juhász még a belga malinois, beaucheron, stb.

6 komment

Címkék: juhászkutyák 1. fajtacsoport 2. fajtacsoport juhászkutyák pásztorkutyák hajtókutyák

Képek kölyökkuyákról IV.

2009.08.27. 08:08 :: hatláb

 Nem tudtam kitalálni semmilyen témát ennek a bejegyzésnek, ezért úgy döntöttem, olyan kutyusokról rakok be képet, amikről már írtam a blogban, így rögtön a fajtaleírást is el lehet olvasni az ömlengés után:

 

Elsőként a vérengzővadállat Amerikai pit bullterrier:

Majd a szegény indexes Kifli tacsi-rokona:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán egy kevésbé ismert fajta, amolyan német spániel, a Fürjészeb kölyök-alakban, megspékelve egy kisgyerekkel:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Végül pedig egy terrier, szintén német, Vadász- azaz Jagdterrier:

 

2 komment

Címkék: angol kölyök tacskó bulldog pitbull harcikutya fürjészeb jagdterrier vadászkutyák

Német boxer (FCI: 144)

2009.08.21. 18:15 :: hatláb

Nos, ide is elérkeztünk. Mivel kedvenc kutyafajtám a BOXER (így, csupa nagybetűel),  és egy tündi-bündi boxerlány boldog társtulajdonosának mondhatom magam, sokáig gondolkoztam, mit és hogyan is írhatnék erről az orrbagyűrt izomgolyóról. Végül úgy döntöttem, írom ami jön, de nem ígérek semmiféle objektivitást :) 

 

 

A képen a valaha élt egyik leghíresebb boxer látható, Olimpio del Colle dell'Infinito, olasz kan.

 A boxer közepesen régi fajta, ősei, a Brabanti és a Kis Bikaharapó (Bullenbeißer) a középkorban segítettek a vágóhidakon a marhákat "terelni", lefogni, őrizni, valamint egyéb heccelési feladatokat láttak el a mészárosok szórakoztatására. Ezen kívül a bärebenßerek (medveharapók), akik a korabeli medevadászatokon segédkeztek, számítank a mai boxer őseinek. Belőlük és egyéb szelindekekből alakult ki szépen lassan a boxer, akár azt is mondhatnánk, a német bulldog. Mikor a bikaheccelés és medvevadászat kiment a divatból, a városi munkás népségnek már nem volt akkora kutyára szüksége, ami ugye nem utolsó sorban sokat is eszik. Ezért a bullenbeißer méretére nézve összement. A XIX-XX. század környékén angol bulldogok érkeztek Hannover térségébe és Németalföldre, majd összekeveredtek a német bullenbeißerekkel. Ez a típust Alfred Brehm 1886-ban már boxernek nevezi.

1895-ben Robert, Konig és Hopner először a müncheni kiállításra vitt boxert, majd egy évvel később meg is alapították a Német Boxerklubot. Az első standardot 1902-ben alkották. A fajta első számú törzskönyvét egy  Flocki  nevű boxer kapta.

Mit is mondhatnék a jelleméről? A legjobb, természetesen :). Hihetetlenül játékos, de a gyerekekkel óvatos (persze nem annyira, mint mondjuk egy labrador, de önnmagához képest óvatos). Semmiféleképpen sincs benne alattomossg, mondhatnánk azt is, hogy néha túl nyílt természetű, túlságosan is kifejezi az érzelmeit. Noha kitűnő munkabírású, nem kell lakásan tartani, mégis, ha egyszer megismerkedik a párnás kanapék kényelmével, képtelenség lezavarni onnan, az egész napot szunyókálva tölti. Sokat csibészkedik, keresi a kiskapukat, hogyan lehet kibújni a parancs alól, hogyan lehet megcsinálni azt, amit nem engednek. Mivel ez a fajta alattomosság abszolút nem megy neki, rögtön lehet látni, ha éppen befelé settenkedik a lakásba, de ezt is olyan elbűvölően csinálja, hogy nem lehet rá haragudni.

 Termete szikár, jól izmolt, széles mellkas és erős csontok jellemzik. A boxer feje két négyzetbe foglalható, melyek aránya régen 3:1 volt, manapság egészségügyi okok miatt inkább 2:1 az agykoponya és arckoponya aránya. Igen, noha a bxer mindenben tökéletes, a rövid orra sajnos egyéb hátrányokkal is jár. Nem bírja a meleget, 27-28 fok fölött ne vigyük nagyobb túrára, vagy ha igen, midig legyen a közelben jó sok víz, amit a fejére, hasára lehet borítani. A légzés viszonylagos nehézsége miatt a szívük is gyengébb, mint a hosszú orrú kutyáknak, ezért sajnos az élettartamuk is rövidebb, 8-10 év. Bár én láttam már tökéletes formában lévő 13 éves boxert is. Tigriscsíkos és sárga színekben tenyésztik, azonban létezik fehér boxer is, amit noha nem ismernek el a tenyésszervezetek, a hobbytartók szívesen veszik. Nem albínók (sokszor van rajtuk csíkos vagy ságga folt is), néha viszont pigmenthiányosak. 

Manapság már nem kurtíják sem a fülüket, sem a farkukat. Ennek jó oka volt akkor, amikor még medvékkel és bikákkal harcoltak a boxerek, hiszen ezek a testtájak könnyen megsérültek, a vérellátásuk viszon rossz, így nehezen gyógyultak, és gyakran elfertőződtek. A hosszú fülnek az esztétikai eltérésen kívül nem látom hátrányát (nekem jobban tetszik vágottan), viszont a faroknak igenis van. A nagy "boxer-csóválás" (a feneküket is rázzák) közben nincs biztonságban semmi a dohányzóasztalon vagy a virágágyásban. Ezen kíül iszonyatosan hangos, és fáj is, ha azt az ostorszerű farkát a nagy örömködésben hozzádveri. Néha emiatt meg is sértik, hiszen fájdalmat azt szinte nem is éreznek, és oda se figyelve hozzáütik mindenhez, és ahogy írtam, ezek a sérülések nehezen gyógyulnak be.

Nos, egyelőre ennyi :) Kinek, hogy tetszenek a boxerek?

5 komment

Címkék: német bulldog őrző védő 2. fajtacsoport német boxer